Ádám László: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 28. - A Bakony és a Vértes holyvafaunája (Coleoptera: Staphylinidae) (Zirc, 2004)

Természetföldrajzi áttekintés

felszíne rögökre töredezett. Ekkor jelentkezett a Bakonyban, a Balaton-felvidéken, illetve a Keszthelyi-hegységben a vulkánosság is, amely bazalttakaróval fedte be a terület egyes részeit. Európa negyedidőszaki eljegesedései a Bakonyban és a Vértesben is éreztették hatásukat. Nagymérvű volt a lepusztulás, törmelék-felhalmozódás, löszlerakódás, helyenként a tőzegképződés. Lényegében ekkor alakult ki a Bakony és a Vértes, illetve szűkebb környezetük mai felszíne. A kiemelkedő dolomit- és mészkőhegyeket ma kevés mállott kőzettörmelék, illetve vékony vályogos, esetleg löszös üledék fedi, míg a fiatal vulkáni takarókon vályogos-agyagos üledékek halmozódtak fel. A hegyközi medencék homokos, löszszerű lejtőhordalékkal kitöltöttek. A hegylábak, dombsági lejtők lejtőtörmelékkel, homokos lösszel, lejtölösszel, illetve löszvályoggal, folyóvízi kaviccsal és homokkal borítottak. A síkság peremén a folyóvizek teraszos hordalékkúpokat építettek kavicsból és homokból, míg az alacsony ártereket jelenkori, kavicsos, homokos és iszapos áradmányok fedik. A jelenkorban keletkeztek a terület talajai is. A Bakony átlagmagassága 400, a Vértesé 350 m körül van (alacsonyabb peremvidékeiket nem vettük számításba), legmagasabb hegyeik 709, illetve 487 m-re emelkednek a tengerszint fölé. Míg a Bakonyra inkább a hullámos térszín, addig a Vértesre a tömbszerű felépítés jellemző (utóbbit minden oldalról meredek töréslépcsők határolják). Mindkét hegység vízhálózata fejletlen; a karsztosodó, vizet áteresztő kőzetek miatt a felszín folyó- és állóvizekben szegény. A Bakony és a Vértes, illetve szűkebb környezetük éghajlata mérsékeltövi kontinentális jellegű, a helyi éghajlat kialakításában azonban nagy szerepe van az egyes tájak földrajzi fekvésének, a domborzatnak és a tengerszint feletti magasságnak. Az átlagos évi középhőmérséklet a Bakonyban és szűkebb környezetében 9-10 °C, a csapadék átlagos évi mennyisége pedig 700-750 mm körüli. Az egyes résztájakon, illetve magassági régiókban azonban mind a hőmérsékleti átlagértékek, mind a csapadék mennyisége tekintetében jelentősebb eltérések mutatkoznak. A Vértes körüli alacsonyabb tájak átlagos évi középhőmérséklete 10 °C, a 350 méternél magasabb területeké 9 °C körüli. A hegység legmagasabb régióit, illetve az északnyugati lejtőket évente 700 mm körüli csapadék öntözi, míg a dombsági előterek és a medencék évi csapadéka mintegy 600 mm. A területen uralkodók a zonális, többé-kevésbé mély termőrétegü talajok - mindenekelőtt a zárt lombos- és vegyeslombú erdők alatt felhalmozódott barna erdőtalajok -, de a hegységek előterében itt-ott zárt gyepek alatt képződött mezőségi talajok is előfordulnak. A hegyvidék köves-sziklás területein az intrazonális litomorf, sekély termőrétegü talajok jellemzők. Dolomiton és mészkövön rendzina (bokorerdők, zárt gyepek termőhelyén), magmás kőzeteken ranker és erubáz (zárt erdők, illetve gyepek alatt) alakul ki. Kopár dolomitfelszíneken, ördögszántásos mészkőlejtőkön köves-sziklás váztalajok, a Bakonyalja és a Bársonyos futóhomokos területein homokos váztalajok is találhatók. Ezeken a talajokon rendszerint nyílt gyepek tenyésznek. Folyóvizek magasabb árterén, állóvizek feltöltési zónájában intrazonális hidromorf talajokat találunk: réti talajokat (mocsárrétek, kaszálórétek termőhelyén), láptalajokat (láperdők, rétlápok termőhelyén), ártéri és mocsári erdőtalajokat (ligeterdők, égeres mocsárerdők termőhelyén). Folyóvizek alacsony árterén, tavak szárazodó partján, medrében durvább vagy finomabb hordalékok és üledékek halmozódnak fel. Ezeken az azonális talajokon többnyire egyéves gyepek, iszaplakó növénytársulások tenyésznek.