Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Bevezetés

„Folyton éj szaknyugatfelé tartván, végre a Somhegy tetejére érünk. ... Itt a hegy tetején végre sikerült néhány kövülettartalmú darabot találni, melyekben a Rhynchonella Hofmanni n. sp., továbbá egypár Rhynchonella töredékei fordultak elé, mely utóbbiak a Rhynch. Hungarica és Rhynchonella cfr. plicatissimá-val felette nagy hasonlatosságot mutatnak, úgy hogy nézetem szerint csakugyan ezen fajokkal van dolgunk. Ezenkívül azonban még egy Spiriferina töredékét is birom, mely oldalain ránczos (Spiriferina pinguis?) de bővebb meghatározást nem enged. " BÖCKH JÁNOS, 1874 BEVEZETÉS „A Bakony természettudományi kutatásának eredményei" című monográfia sorozat 26. köteteként napvilágot látott a Bakony és a Gerecse hettangi és kora-szinemuri brachiopoda faunáját vizsgáló PhD disszertációm általános része (DULAI, 2002). Ebben részletesen ismertettem 12 bakonyi és 5 gerecsei lelőhelyet (1. ábra), valamint az itt előkerült brachiopodák listáját, az egyes faunák taxonómiai összetételét, az esetleges kísérő faunát, és a vizsgált fajok rétegsor menti elterjedését. A tafonómiai és paleoökológiai jellegek alapján valamennyi lelőhelynél bemutattam az egykori lerakodási környezetet. Végül a hettangi és kora-szinemuri fauna egészét tekintve vázoltam a Dunántúli-középhegység alsó-liász brachiopoda fajainak rétegtani elterjedését, paleoökológiai és paleobiogeográfiai jellegeit, valamint a faunafejlődés legfontosabb lépéseit. Az elmúlt 15 év során begyűjtött gazdag fauna rendszertani leírása anyagi okok miatt csak ebben az évben, külön kötetként jelenhet meg. Jelenleg folyik a Dunántúli-középhegység késő-szinemuri faunájának vizsgálata, melynek középpontjában a brachiopodákban rendkívül gazdag Hierlatzi Mészkő áll. Ennek a kutatási programnak a befejezése után tervezzük VÖRÖS Attilával a hazai szinemuri brachiopodák részletes feldolgozását egy angol nyelvű monográfiában, amihez megfelelő kiindulási alapot szolgáltathatnak az itt következő magyar nyelvű leírások. A vizsgált fajok generikus és magasabb rendszertani egységekbe történő besorolása sok esetben nehézségbe ütközött, hiszen az 1965-ben megjelent „Treatise" (MOORE, 1965) hiányos és mára már túlhaladott, a revideált „Treatise" viszont még nem, illetve csak részben jelent meg a kézirat készítése idején (KAESLER, 1997, 2000a, b 2002). Az eddig megjelent kötetek a brachiopodák általános jellemzésén túl főleg a paleozoós csoportokkal foglalkoztak. Kivételt jelent a 4. kötet, melyben a mezozoós rhynchonellidák is helyet kaptak. Az már az első kötetek alapján is nyilvánvalóvá vált, hogy a teknők ízesülése (artikulációja) alapján felállított két korábbi osztály (Inarticulata és Articulata) ma már nem alkalmazható. Az új rendszertani beosztás WILLIAMS et al. (1996) nyomán három altörzset különít el a Brachiopoda törzsön belül: Linguliformea, Craniiformea és Rhynchonelliformea. A vizsgált magyarországi kora-jura anyagban előforduló valamennyi taxon a Rhynchonelliformea altörzsbe, és ezen belül a Rhynchonellata osztályba tartozik. Az osztályon belül alkalmazott Rhynchonellida, Spiriferinida, Terebratulida és Athyridida rendek már ismertek a régebbi rendszerből. A Rhynchonellida renden belüli további felosztás ismertté vált MANCENIDO (2000) és MANCENIDO & OWEN (2001) munkájából, akik a revideált „Treatise" vonatkozó