Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

1924 Rhynchonella curviceps QUENSTEDT - MAUGERI PATANÉ: p. 28, pl. 1, fig. 3. 1962 Gibbirhynchia curviceps (QUENSTEDT) - AGER: p. 96, pi. 8, fig. 4. 1964 Gibbirhynchia curviceps (QUENSTEDT) - RÁILEANU & IORDAN: p. 7, pl. 1, fig- 7. 1969 Gibbirhynchia curviceps (QUENSTEDT) - SUCIC-PROTIC: p. 43, pi. 9, figs. 1-3, pi. 32, fig. 1, pi. 52, fig. 1. 1993a Gibbirhynchia curviceps (QUENSTEDT) - MANCENIDO: p. 85, pl. 1, fig. 3. 1993 Gibbirhynchia curviceps (QUENSTEDT) - ALMÉRAS et al.: pl. 1, fig. 13. 1997 Gibbirhynchia curviceps (QUENSTEDT) - VÖRÖS: p. 110, fig. 54. 2000 Gibbirhynchia curviceps (QUENSTEDT) - ALMÉRAS & FAURÉ: p. 146, pl. 15, figs. 1-20. Anyag: Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (3). Méretek: Az ábrázolt példány (30. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 12,6 szélesség (mm): 14,0 vastagság (mm): 9,8 Külső morfológia: Közepes méretű, kerekded körvonalú forma. A mellső peremnél nagyon erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 95°. A szélesség alig nagyobb a hosszúságnál, míg a vastagság a hosszúság 4/5-e. Bikonvex forma, a brachiális teknő erősebben domború, mint a pediculáris teknő. A legnagyobb szélesség a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságnál, míg a legnagyobb vastagság a hosszúság felénél mérhető. A csőr közepes méretű, részben töredékes, valószínűleg kissé felálló. Határozott csőrélek és planareák nem észlelhetők. Az oldalsó komisszura egyenes, majd zegzugos lefutású. A mellső komisszura uniplikált, a váltakozó bordák miatt zegzugos lefutású. A komisszura beöblösödése széles, de nem magas, enyhén ívelt lefutású. Mindkét teknő bordázott (10-12). A bordák háromszög keresztmetszetűek, és erősen kiemelkednek a teknők felszínéből. A búbtól szétseprűződnek, helyenként kettéágazás, vagy új bordák közbeékelődése is megfigyelhető. Megjegyzések: A Gibbirhynchia nemzetséget részletesen vizsgálta többek között AGER (1967), SUCIC-PROTIC (1969), valamint ALMÉRAS & FAURÉ (2000). AGER et al. (1972) a hettangi és a toarci emeletek között jelzik a nemzetség előfordulását a Sakawairhynchia leszármazottjaként, és a Tetrarhynchiinae alcsalád legkorábbi jura képviselőjeként. A revideált „Treatise" a szinemuri és a toarci között jelzi a Gibbirhynchia előfordulását, és megemlíti, hogy az arábiai középső-jura előfordulások valószínűleg a Nastosia nemzetséghez tartoznak. VÖRÖS (1982, 1997) a bakonyi carixi rétegekből ismertette a vizsgált fajt. A magyarországi anyagnál kisebb a bordák száma, és nem olyan domborúak a példányok, mint Dl STEFANO (1891) és MAUGERI PATANÉ (1924) ábráin. Az irodalomból ismert többi lelőhelyen is nagyobb a bordák száma (AGER, 1958; MANCENIDO, 1993a). VINASSA DE REGNY (1910) csak egy nézetben ábrázolta példányát, ezért meghatározása bizonytalan. Ráadásul az ő brachiopodája még a hazai anyagnál is kevésbé bordázott. Az uniplikáció nem olyan markáns, mint AGER (1958) ábráin, viszont ebből a szempontból jó egyezést mutat MAUGERI PATANÉ (1924) anyagával. RÁILEANU & IORDAN (1964) példánya keskenyebb, mint a hazai anyag, és kissé erősebben domború. DAL PIAZ (1907) és TRAUTH (1909) brachiopodái szintén sokkal erősebben domborúak. MANCENIDO (1993a) megerősítette RENZ (1932) ábrázo-