Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

Anyag: Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (3). Méretek: Az ábrázolt példány (Márkó, Som-hegy, 27. réteg) méretei a következők: hosszúság (mm): 6,4 szélesség (mm): 7,9 vastagság (mm): 4,0 Külső morfológia: Kis méretű, kerekded körvonalú forma. Az oldalsó peremeknél nagyon erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 110°. A szélesség nagyobb, mint a hosszúság, a vastagság pedig alig haladja meg a szélesség felét. Bikonvex forma, a pediculáris teknő erősebben domború, mint a brachiális teknő. A legnagyobb szélesség a hosszúság felénél, a legnagyobb vastagság a búbtól számított 1/3 hosszúságnál mérhető. A csőr kis méretű, erősen begörbülő. Csőrélek és planareák nincsenek. Az oldalsó komisszura egyenes, csak a mellső perem közelében válik kissé hullámossá. A mellső komisszura szulkált, kissé hullámos lefutású. A komisszura beöblösödése széles és mély, kissé szögletes, trapéz alakú. A teknőknek a búb felé eső része sima, csak a mellső perem közelében jelenik meg néhány gyenge borda (6-7). A bordák erősen lekerekített keresztmetszetűek, és alig emelkednek ki a teknők felszínéből. Megjegyzések: OPPEL (1861) és FUCINI (1895) ábráin hosszabban követhetők a bordák a búb irányában, FUCINI (1895) és TONI (1911) példányai pedig erősebben bordázottak, mint a hazai példányok. A magyarországi brachiopodák körvonala és a bordázat jellege nagyon jó egyezést mutat OPPEL (1861) ábrájával. ROTHPLETZ (1886) Rhynchonella" inversa var. frontensis változata sokkal laposabb, mint a tipikus P. inversa, de egyébként jól azonosítható a vizsgált fajjal. GEMMELLARO (1874) ábrázolás nélkül ad leírást 4 izolált teknőről, ezért a meghatározása nem ellenőrizhető. A tárgyalt faj ismert a bakonyi felsőszinemuriból (VÖRÖS, 1997) és a Pilisből (VÍGH GY., 1913) is. A P. inversa előfordulását szintén említették a bakonyi és a gerecsei pliensbachi képződményekből (VÖRÖS, 1982, 1997). A tatai Kálvária-dombon KOCH (1909) ismertette a faj előfordulását, de a meghatározását később VÍGH G. in FÜLÖP (1975) nem fogadta el. ORMÓS (1937) ábrázolás nélkül említette a fajt a bakonyi Kék-hegy faunájában. Megfigyelése szerint a bordázat a növekedéssel erősödik. MANCENIDO (1993a) szintén ábrázolás nélkül ismertette a Pisirhynchia ex. gr. inversa fajt és ide sorolta RENZ (1932) Rhynchonella cf. zugmayeri és Rhynchonella retroplicata példányait. Elterjedés: A P. inversa a szinemuri és az alsó-pliensbachi képződményekből ismert, a felső-pliensbachi jelenléte bizonytalan. Az előfordulását eddig az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Vils), a Déli-Alpokból (Belluno-árok, Trento-platform), az Északi-Appenninekből (Monte Pisano), Szicíliából (?), Görögországból (?) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Pilis) említették. Pisirhynchia retroplicata (ZITTEL, 1869) (I. tábla 18-20.) 1869 Rhynchonella retroplicata n. sp. - ZITTEL: p. 128, pl. 14, figs. 13-14. 1881 Rhynchonella retroplicata ZITTEL - CANAVARI: p. 184, pl. 9, fig. 14. 1900 Rhynchonella retroplicata ZITTEL - BÖSE & SCHLOSSER: p. 198, pl. 17, fig. 25. 1997 Pisirhynchia retroplicata (ZITTEL) - VÖRÖS: p. 104, fig. 10. 2003a Pisirhynchia ex gr. retroplicata (ZITTEL) - SIBLÍK: p. 74, text-fig. 3-2.