Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
WELLERELLOIDEA főcsalád LICHAREW, 1956 WELLERELLIDAE család LICHAREW, 1956 CIRPINAE alcsalád AGER, 1965 CIRPA nemzetség DE GREGORIO, 1930 Cirpafronto (QUENSTEDT, 1871) (4. ábra; II. tábla 1-3.) 1905 Rhynchonella variabilis SCHLOTHEIM var. fronto QUENSTEDT - RAU: p. 41, pl. 21, figs. 92-97. 1958 Cirpafronto (QUENSTEDT) - AGER: p. 53, pl. 5, figs. 1-3. 1964 Cirpafronto (QUENSTEDT) - SIBLÍK: p. 168, pl. 8, figs. 4-6. ? 1964 Cirpafronto (QUENSTEDT) - RÁILEANU & IORDAN: p. 7, pl. 1, fig. 9. 1966 Cirpafronto (QUENSTEDT) - PEVNY: p. 272, pl. 11, fig. 1. 1969 Cirpafronto (QUENSTEDT) - SUCIC-PROTIC: p. 83, pl. 19, fig. 8. Anyag: Vöröshídi-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: A vizsgált példány (Vöröshídi-kőfejtő, törmelék) méretei a következők: hosszúság (mm): 9,9 szélesség (mm): 10,3 vastagság (mm): 7,1 Külső morfológia: Kis méretű, kerekded körvonalú forma. A hosszúság csaknem azonos a szélességgel, míg a vastagság az előző két érték 2/3-a. A búb nyílásszöge körülbelül 85°. Bikonvex forma, a brachiális teknő erősebben domború. A legnagyobb szélesség a hosszúság felénél, míg a legnagyobb vastagság a búbtól számított 1/3 hosszúságnál található. A csőr letörött, de a meglévő részen jól látható az erősen begörbülő jelleg. A két teknő búbja csaknem egymással szemben helyezkedik el. Határozott csőrélek egyik teknőn sem figyelhetők meg. A planarea helyét egy-egy lapos felszín jelzi, melynek felülete finom kapillációt mutat. A gyengén kiemelkedő oldalsó komisszúrák a pediculáris teknőhöz közelebb futnak. A mellső komisszura uniplikált, zegzugos lefutású. A szögletes, trapéz alakú beöblösödés a szélesség nagy részét elfoglalja, magassága a vastagság 2/3 részére terjed ki. Mindkét teknő bordázott (8). A bordák háromszög keresztmetszetűek, erősen kiemelkednek a teknők felszínéből. A búbtól kiindulva egyenesen, elágazás nélkül futnak a teknőkön keresztül. Belső morfológia (4. ábra): A foglemezek nem párhuzamosak, a delthyriális üreg magas, trapéz alakú. A búbüregek lekerekítettek és keskenyek. Nyélgallér nincs. A mediánszeptum erőteljes, de nem hosszú. Rövid V-alakú szeptálium figyelhető meg. A fogmeder széles, de nem mély. A fog kezdetben keskeny, majd fokozatosan kiszélesedik. Formája tagolt, oldalsó fogacska is megjelenik. A zárlemezek horizontálisak. A rövid krura lemezek a két teknő találkozási síkjában helyezkednek el, viszonylag magas helyzetben. Megjegyzések: A Cirpa nemzetséggel részletesen foglalkozott többek között AGER (1967), SUCIC-PROTIC (1969), AGER et al. (1972), valamint ALMÉRAS & FAÚRÉ (2000) munkája. AGER et al. (1972) csak a phensbachiban jelzik a nemzetséget a Squamirhynchia leszármazottjaként. Ez a megállapítás mindenképpen módosításra szorul, hiszen az itt tárgyalt anyagban számos Cirpa fordul elő a kora-szinemuriban, sőt már a hettangiban is (Cirpa aff. planifrons, Tata, Kálvária-domb). A revideált „Treatise" is csak a szinemuritól említi a Cirpa elterjedését. A Cirpa fronto főleg ENy-európai elterjedésű faj, de egy-egy példányban előkerült néhány mediterrán lelőhelyről is. A vöröshídi példány körvonala és a
