Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
tők. A csőrélek bemélyedő planareákat határolnak. Az oldalsó komisszura egyenes és felezi a planareát. A mellső komisszura egyenes, vagy enyhén uniplikált, a váltakozó bordák miatt zegzugos lefutású. Mindkét teknő bordázott (8-10). A bordák háromszög keresztmetszetűek, éles pereműek, és erősen kiemelkednek a teknők felszínéből. A búbtól kiindulva elágazás nélkül futnak a teknőkön végig. Gyenge kapilláció a planarea felszínén is megfigyelhető. Megjegyzések: A Prionorhynchia nemzetséggel részletesen foglalkozott többek között SUCIC-PROTIC (1969), ROUSSELLE (1973), SHI & GRANT (1993) valamint ALMÉRAS et al. (1993). Ez utóbbi munkában a szerzők részletesen ismertették a nemzetség evolúcióját, és megadták az ide sorolható fajok listáját. Ezek között azonban olyan is előfordul, amelyet ebben a munkában más nemzetségnél tárgyalok (Cuneirhynchia fraasi). AGER et al. (1972) a pliensbachiból jelezték a Prionorhynchia biztos előfordulását, és csak bizonytalanul vezették vissza a hettangi elejére a Calcirhynchia-hoz. A revideált „Treatise" szintén csak kérdőjellel említi a hettangiból. A magyarországi anyagban a hettangiból nem ismerjük a Prionorhynchia képviselőit, a kora-szinemuriban viszont gyakorivá váltak. A vizsgált fajt a hazai szinemuri és pliensbachi képződményekből is említette VÖRÖS (1997). A tatai Kálvária-dombról KOCH N. (1909) és VÍGH G. in FÜLÖP (1975) egyaránt ismertette a greppini-t. OPPEL (1861) eredeti leírásában a „Rhynchonella"palmata még a ,JR. "greppini alfajaként szerepelt, csak később emelte faj szintre UHLIG (1879). A hazai kora-jura példányok lekerekített körvonalúak, így egyértelműen elkülöníthetők a Cuneirhynchia palmata fajtól, aminek háromszög alakú a körvonala. Az oldalsó komisszura (főleg a gerecsei példányon) jól láthatóan egyenes, míg OPPEL (1861) ábráján elhajlik a pediculáris teknő irányába. A póckői példányok planareája nem olyan erősen bemélyedő, mint a lókúti anyagnál. A pediculáris teknő csőre felálló, hasonló a GEYER által ábrázolt példányéhoz (1889, pl. 6, figs 5, 7). HAAS, H. (1884) nem ábrázolta a tárgyalt fajt, csak a greppini alfajának tekintett palmata taxont. Három ábrája közül azonban az egyiknél túlságosan erősen konvex a pediculáris teknő, a másiknál túlságosan kiemelkedő a csőr, mindössze egy példány (pl. 2, fig. 8.) tartozhat a palmata fajhoz. STUR in GEYER (1889) humilis alfaja nem különbözik lényegesen OPPEL fajától, így bevonható a greppini variációs tartományába. NUCUBIDZE (1949) nagyon rossz minőségű ábráin nem látszik határozott planarea, ezért kétséges, hogy példányai a P. greppini rokonságába tartoznának. PARONA (1893) ábráján jól látható a planarea kapillációja. BÖSE & SCHLOSSER (1900) 12. ábráján bemutatott példány túl erősen domború a P. greppini fajhoz képest, és a bordái is nagyon gyengék; a 14. ábrán viszont valóban ez a faj szerepel. A tárgyalt taxon nagyon hasonlít a P, polyptycha fajhoz. Az elkülönítést az teszi lehetővé, hogy a P. greppini-nok kevesebb és erősebb bordája van és a teknők általában nem olyan domborúak. OPPEL (1861) és GEYER (1889) különbséget tesznek még közöttük a planarea laposabb, illetve homorúbb volta alapján, ez azonban a fajok variabilitása miatt nehezen alkalmazható tulajdonság. BÖHM et al. (1999) szerint a greppini a kisebb számú, de erősebb bordák és a kevésbé konvex teknők alapján különíthető el afraasi-tó\ (ők azonban szinonimnak tekintik a polyptycha és a fraasi fajokat, amit nem követek ebben a munkában). MANCENIDO (1993a) számos példányt vont össze Prionorhynchia spp. indet. néven, melyek közül az ábrán szereplő talán bevonható a P. greppini fajba. TCHOUMATCHENCO (1989) példányainak túl kevés a bordája, és nagyobb a vastagságuk a megszokottnál, ráadásul a rossz minőségű fotótáblák miatt is nehezen ellenőrizhető a meghatározása. VÖRÖS et al. (2003) az ausztriai Schafberg területéről erősen domború példányokat említenek, melyek BÖSE & SCHLOSSER (1900) anyagához hasonlóak, de sokkal erősebb bordázattal. PETERHANS (1926) leírás nélkül említette a tárgyalt fajt a Briançonnais zónából.
