Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
Elterjedés: A/?, suessi a hettangi és az alsó-szinemuri képződményekre jellemző. Eddig az Északi Mészkőalpokból, a Lombardiai-medencéből, Szicíliából, a marokkói Rif-hegységből és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Pilis) került elő. Rhynchonellina hofmanni (BÖCKH, 1874) (I. tábla 3-5,1. tábla 6-8. és XX. tábla 13-16.) 1874 Rhynchonella Hofmanni n. sp. - BÖCKH: p. 145, pl. 1, figs. 16,18, pl. 2, figs. 1-11. 1992 Koninckina sp. - DULAI: p. 83, pl. 6, fig. 6. Anyag: Lókúti-domb, Pisznicei Mészkő (4); Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (575). Méretek: Az ábrázolt példányok (Márkó, 31. réteg és Lókúti-domb, 92. réteg) méretei a következők: hosszúság l (mm): 17,0 13,2 S.3 szélesség (mm): 16,6 13,9 7.8 vastagság (mm): 6,9 5,3 3,0 Külső morfológia: Közepes, vagy nagy méretű, kerekded körvonalú forma. A mellső peremnél erősen lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 100°. A szélesség és a hosszúság csaknem azonos, míg a vastagság az előző két érték felét sem éri el. Bikonvex forma. A nagyobb példányoknál a két teknő körülbelül azonos mértékben domború, bár a brachiális teknő középvonalában bemélyedést okoz egy hosszúkás izombenyomat. A kisebb példányoknál a brachiális teknő laposabb, mint a pediculáris. A legnagyobb szélesség és a legnagyobb vastagság egyaránt a hosszúság felénél található. A csőr viszonylag nagy méretű, erősen kiemelkedő és felálló. A pediculáris teknőn határozott csőrélek figyelhetők meg. Az oldalsó és a mellső komisszura egyenes. A fiatal példányoknál mindkét teknő felszíne finoman bordázott (30-40). A bordák erősen lekerekített keresztmetszetűek, és alig emelkednek ki a teknők felszínéből. A búbtól egyenesen, elágazás nélkül futnak a mellső peremig. A felnőtt példányokon a bordázat sokkal gyengébb, vagy teljesen el is tűnhet. Megjegyzések: AR. hofmanni fajt a márkói Som-hegyről írta le BÖCKH (1874), majd a Pilis-hegységből is említette VÖRÖS (1997). DULAI (1990,1992) lókúti feldolgozásában 4 R. hofmanni példány tévesen Koninckina sp. néven szerepelt. A márkói lelőhely kiemelkedő gyakoriságú brachiopodája a Dunántúli-középhegység egyéb liász lelőhelyein alig, vagy egyáltalán nem fordul elő. A Rhynchonellina nemzetséget SANDY (1995) a mélytengeri hidegforrásoknál előforduló nemzetségként említi, ami magyarázatul szolgálhat a szokatlan, foltszerűen gyakori elterjedésre. A hidegforrások jelenlétét az izotóparányok vizsgálatával lehetne bizonyítani a márkói rétegsorban. Az izotópos mérések elvégzése a kézirat készítése idején folyamatban van. GEMMELLARO (1871) R. bilobata faja nagyon hasonlít a tárgyalt taxonhoz, de ott sokkal erősebben jelentkezik mindkét teknőn a héj kettéosztottsága. A faj egyedeinek alakja változatos, a fiatalabb példányok kerekded megjelenésűek, a felnőttek inkább lekerekített ötszögletes körvonallal jellemezhetők. Problémát okoz a R. hofrnanni faj értelmezésében a fiatal egyedeknél jelentkező bordázottság, ami a felnőtt példányoknál sokkal gyengébb, vagy teljesen eltűnik. A jelenleg általánosan elfogadott rendszerezés szerint ugyanis csak a teljesen sima fajok sorolhatók a Rhynchonellina nemzetségbe, míg a bordázott taxonok a Sulcirostra nemzetséghez tartoznak. Ez az osztályozási elv felborul, ha ugyanannak a populációnak a fiatal egyedei bordázottak, a felnőttek pedig nem. Természetesen az is elképzelhető, hogy a kis méretű bordázott, és a nagy méretű sima példányok két külön fajba, illetve nemzetségbe tartoznak. Ennek eldöntése további vizsgálatokat igényel.
