Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

Belső morfológia (24. ábra): A foglemezek egyenesek, egymással párhuzamosak. A delthyriális üreg négyzet keresztmetszetű. A búbüreg kicsi, lekerekített háromszög alakú. Nyélgallér nincs. A zárlemezek rövidek és vastagok. Mély szeptálium alakul ki, amely kezdetben V-, majd U-alakú. A fogmeder kis méretű, tagolatlan. A fog kicsi, a foglemez síkjába esik. A mediánszeptum nagyon rövid, a teljes hosszúság 1/6-áig terjed. A kartámasztó váz kezdetben szokatlanul vastag, majd fokozatosan elkeskenyedik. A szárak először háromszög keresztmetszetűek, majd íveltté válnak. A hurok vége hiányzik. Megjegyzések: Az A. rothpletzi kissé hasonlít a Linguithyris linguata fajhoz. Elkülönítésükre az ad lehetőséget, hogy az árok nagyon hosszan, szinte a búbig fut végig a brachiális teknőn, a pediculáris teknőn pedig ugyanilyen hosszú kiemelkedés figyelhető meg. Ezen kívül a mellső komisszura beöblösödése szögletesebb, viszonylag széles, de nem túl mély. A kartámasztó váz megvastagodását a brachiopoda által másodlagosan kiválasztott mészanyag okozta. Izzítás közben a két különböző eredetű kalcit egységessé válik, így nem különíthetők el egymástól a sorozatcsiszolati rajzokon. Di STEFANO (1891) példányának kerekded a körvonala, a 20. ábráján gyenge radiális bordák látszanak a beöblösödésben, ami a szélesség felére terjed ki, mélysége pedig minimális. SACCHI VIALLI & CANTALUPPI (1967) megkérdőjelezték Di STEFANO (1891) határozásának helyességét, és a meneghini fajba sorolták a kérdéses példányokat. SACCHI VIALLI & CANTALUPPI (1967) sorozatcsiszolatokat is készítettek, melynek metszetei jól összehasonlíthatók a hazai rajzokkal, és példányuknál a karváz sem hiányzott. VÖRÖS (2002) leírás és ábrázolás nélkül említette az olaszországi Tivoli környékéről. Az ábrázolt sümegi példánynak (pl. 18, figs. 10-13.) mindkét teknője viszonylag lapos, ebben hasonlít Di STEFANO (1891) példányaihoz, a mellső komisszura beöblösödése viszont nem fejlődött ki annyira, és nem szögletes az alakja. A lókúti példány (pl. 18, figs. 14-17.) komisszúrájának a beöblösödése teljesen megfelel Di STEFANO (1891) ábrázolásának, ennél viszont mindkét teknő jóval erősebben domború, mint a szicíliai anyagnál. VÖRÖS (1982, 1997) a bakonyi pliensbachi képződményekből ismertette a rothpletzi-t. Elterjedés: A vizsgált faj a szinemuri és a pliensbachi emeletekből ismert. Eddig a Déli-Alpokból (Gozzano, Lombardia), az Appenninekből (Tivoli), Szicíliából (Erice) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse) említették az előfordulását. BAKONYITHYRIS nemzetség VÖRÖS, 1983 Bakonyithyris ewaldi (OPPEL, 1861) (XIX. tábla 5-6.) 1861 Terebratula (Waldheimia) Ewaldi n. sp. - OPPEL: p. 539, pl. 11, fig. 1. 1874 Waldheimia Ewaldi OPPEL - GEMMELLARO: p. 69, pl. 11, figs. 7-8. 1880 Waldheimia cfr. Ewaldi OPPEL - PARONA: p. 200, pl. 2, fig. 3. 1889 Waldheimia Ewaldi OPPEL - GEYER: p. 31, pl. 4, figs. 3-7. 1896 Waldheimia cfr. Ewaldi OPPEL - FUCINI: p. 214, pi. 24, fig. 2. ? 1924 Waldheimia (Aulacothyris) Ewaldi OPPEL - MAUGERI PATANÉ: p. 35, pl. 1, figs. 15-16. ? 1964 Zeilleria ewaldi (OPPEL) - SACCHI VIALLI: p. 18, pi. 3, fig. 12. 1964 Zeilleria ewaldi (OPPEL) - SIBLÍK: p. 167, pi. 7, fig. 4. 1992 Bakonyithyris ewaldi (OPPEL) - DULAI: p. 81, pi. 6, fig. 3. 1997 Bakonyithyris ewaldi (OPPEL) - VÖRÖS: p. 104, fig. 6. 2003 Bakonyithyris ewaldi (OPPEL) - VÖRÖS et al.: p. 76, pl. 7, figs. 38-40.