Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)
Rendszertani leírások
ki közöttük. A fogmeder nagyon széles, enyhén tagolt. A fog a foglemez síkjában található. A fog kissé tagolt, oldalán fogacska nincs. A mediánszeptum rövid. A kartámasztó váz nagy része letörött. Megjegyzések: Ebben a munkában a S. partschi és a S. hierlatzica fajokat szinonim taxonként kezeltem. A megkülönböztető bélyegeknek tartott szögletesség, a planarea mérete és homorúsága a variabilitás miatt elkülönítésükre nem használható. A Terebratula partschi nevet már STJESS is alkalmazta, de csak kézirat formájában. Az érvényes leírást OPPEL (1861) munkájából ismerjük. FUCINI (1895) 7. táblájának 20. ábráján bemutatott példány nem sorolható a S. partschi fajhoz: csőrélek nem láthatók az ábrán, körvonalában pedig extrém módon a szélesség nagyobb, mint a hosszúság. A hierlatzica néven futó példány (pl. 7, fig. 21.) viszont alapvetően megfelel a partschi fajnak, bár a mellső komisszura felőli nézetben túlságosan erősen domború mindkét teknő. DAL PIAZ (1907) ábrázolás nélkül ismertette a partschi fajt. A DE GREGORIO (1930) munkájában Terebratula propesecuriformis néven leírt új faj bevezetése nem látszik indokoltnak, példánya a S. partschi fajhoz sorolható. ORMÓS (1937) a Kék-hegy faunájából ábrázolás nélkül említi a „Waldheimia" partschi-t és „W." hierlatzica-t, valamint számos átmeneti alakot a két faj között. A kisebb példányok között talált olyanokat, melyeknél a szélesség nagyobb a hosszúságnál; ezeknek kétséges a vizsgált fajhoz tartozása. A hierlatzica esetében két változatot is elkülönített (plicata és oxigoniformis). Az uniplikált mellső komisszúrával rendelkező plicata biztos, hogy más fajhoz tartozik, és kétséges a másik változat besorolása is, melynél az oldalsó komisszura nem a planarea közepén fut, hanem a brachiális teknő felé tolódik. A kék-hegyi lelőhely anyagának revíziója feltehetően segít eldönteni a „Waldheimia" kékhegyensis néven leírt új faj hovatartozását, ami ORMÓS (1937) szerint a hierlatzica csoporthoz tartozik. VÖRÖS (1982, 1997) a S. hierlatzica fajt említette a bakonyi késő-szinemuriból és pliensbachiból. MANCENIDO (1993a) a görögországi Othris-hegységből ismertette a tárgyalt fajt. BÖHM et al. (1999) ábrázolás nélkül írták le a Securina partschi fajt Adnet területéről. Említik a S. partschi és a S. hierlatzica közötti szoros hasonlóságot, melyek között csak az enyhén különböző körvonal és a jobban kifejlődött planarea alapján tudnak különbséget tenni. A két faj összevonásának lehetőségét (DULAI, 1992) megemlítették, de nem kommentálták. OPPEL (1861) publikációjában a körvonal a mellső peremnél sokkal szögletesebb, mint a hazai anyagnál. OPPEL példányán a mellső komisszura teljesen egyenes, míg a lókúti anyagnál egy nagyon enyhe uniplikáció látható. VÖRÖS et al. (2003) nagyobb termetű példányokat említenek a Schafberg lejtőjéről, míg Mondsee környékén meglepően kis S. partschi példányokat találtak. Szintén ilyen kicsi a FUCINI (1895) által hierlatzica néven ábrázolt példány. Elterjedés: A S. partschi a szinemuri és a pliensbachi emeletre jellemző. VÖRÖS (1982) a felső-szinemuriból és a felső-pliensbachi Stokesi Zónájából említi a S. hierlatzica fajt a Bakonyban. Eddig az Északi Mészkőalpokból (Hierlatz, Adnet, Schafberg, Eibenberg), a Déli-Alpokból (Trento, Sospirolo?), az Északi-Appenninekből (Monte Pisano), Szicíliából (Monte San Giuliano), Görögországból és a Dunántúli-középhegységből (Bakony) írták le. ANTIPTYCHINA nemzetség ZITTEL, 1880 Antiptychina rothpletzi (Di STEFANO, 1891) (24. ábra; XVIII. tábla 10-13. és XVIII. tábla 14-17.) 1891 Waldheimia Rothpletzi n. sp. - Di STEFANO: p. 261, pl. 4, figs. 20-23. 1967 Zeilleria rothpletzi (Di STEFANO) - SACCHI VIALLI & CANTALUPPI: p. 110, pi. 15, figs. 14-15. 1992 Antiptychina ? rothpletzi (Di STEFANO) - DULAI: p. 80, pi. 6, fig. 2.
