Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

rémhez tolódva, hanem már korábban lekerekítetté válik a körvonal. VÍGH G. in FÜLÖP (1975) leírás nélkül említi a tatai Kálvária-dombról, VÖRÖS (1982,1997) pedig a bakonyi pliensbachiból. Elterjedés: A Z. waehneri a szinemuri és a pliensbachi emeletekre jellemző, eddig csak Szicíliából (Bellampo) és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Tata?) írták le. Zeilleria sp. (XVIII. tábla 1-3, XVIII. tábla 4-7. és XVIII. tábla 8-9.) 1993b Zeilleria sp. 1. - DULAI: p. 44, pl. 2, fig. 5. 1993b Zeilleria sp. 2. - DULAI: p. 44, pl. 2, fig. 6. Anyag: Kőris-hegy, Kardosréti Mészkő (1); Som-hegy, Kardosréti Mészkő (1); Sümeg, Városi-erdő (12); Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (9); Tölgyháti-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (2); Póckő, Pisznicei Mészkő (2); Kisgerecse, Pisznicei Mészkő (2); Vöröshídi-kőfejtő, Pisznicei Mészkő (4). Méretek: Az ábrázolt példányok (Kőris-hegy, Sümeg) méretei a következők: hosszúság l (mm): 19,5 10,8 18,3 szélesség (mm): 13,0 11,9 17,9 vastagság (mm): 10,0 6,2 8,8 Külső morfológia: Közepes méretű, megnyúlt, illetve lekerekített ötszög körvonalú formák. Az oldalsó peremnél erősebben, a mellső peremnél kevésbé lekerekített. Két példánynál a szélesség és a hosszúság körülbelül azonos, míg a vastagság alig nagyobb az előző két érték felénél. A harmadik esetben a hosszúság jelentősen nagyobb a szélességnél. A búb nyílásszöge körülbelül 100°. Bikonvex formák, a két teknő mindenhol azonos mértékben domború. A legnagyobb szélesség és a legnagyobb vastagság a búbtól számított 1/3 hosszúságnál található. A csőr kis méretű, felálló. Az oldalsó komisszura egyenes, a mellső komiszszúra valószínűleg szintén egyenes. A teknők felszíne sima, díszítetlen. Megjegyzések: A kis példányszám és a rossz megtartási állapot ennél pontosabb meghatározást nem tesz lehetővé. A külső morfológia és az egyik példány sorozatcsiszolati metszetei egyértelműen bizonyítják a Zeilleria nemzetséghez tartozásukat. SECURINA nemzetség VÖRÖS, 1983 Securina partschi (OPPEL, 1861) (23. ábra; XIX. tábla 1-4.) 1861 Terebratula (Waldheimia) Partschi n. sp. - OPPEL: p. 538, pl. 10, fig. 6. 1889 Waldheimia Partschi OPPEL - GEYER: p. 25, pl. 3, figs. 20-26. 1889 Waldheimia Hierlatzica OPPEL - GEYER: p. 26, pi. 3, figs. 27-29. 1895 Waldheimia Hierlatzica OPPEL - FUCINI: p. 198, pi. 7, fig. 21. 1900 Waldheimia Partschi OPPEL - BÖSE & SCHLOSSER: p. 188, pl. 17, fig. 15. 1930 Terebratula propesecuriformis n. sp. - DE GREGORIO: p. 35, pi. 7, figs. 3-5. 1992 Securina partschi (OPPEL) - DULAI: p. 78, pi. 6, fig. 1. 1993a Securina partschi (OPPEL) - MANCENIDO: p. 94, pi. 2, fig. 7. 1994 Securina partschi (OPPEL) - SIBLÍK in LOBITZER et al.: pl. 1, fig. 7. 1997 Securina hierlatzica (OPPEL) - VÖRÖS: p. 104, fig. 8. 2003 Securina partschi (OPPEL) - VÖRÖS et al.: p. 76, pl. 7, figs. 41-42. non: 1895: Waldheimia Partschi OPPEL - FUCINI: p. 196, pi. 7, fig. 20.