Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 27. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája II. Rendszertani leírások (Zirc, 2003)

Rendszertani leírások

(1879) fajának a Lobothyris nemzetségbe sorolását. DELANCE (1974) Zeilleriidák leszármazási kapcsolatait bemutató ábráján a Z. perforata központi szerepet játszik. Véleménye szerint ez a késő-triász Z. elliptica egyetlen leszármazottja, és az összes többi jura időszaki Zeilleria faj közvetlenül, vagy közvetve erre a fajra vezethető vissza. MANCENIDO (1990) leírás nélkül ábrázolta a fajt Argentínából, példánya enyhén hullámos lefutású mellső komisszúrát mutat. SIBLÍK (1999) valamint BÖHM et al. (1999) ábrázolás nélkül említik az Északi Mészkőalpokból, AGER (1991) pedig Törökországból. VÖRÖS et al. (2003) Schafberg környékén jelzik a Z. perforata előfordulását. Elterjedés: A Z. perforata a hettangi és a szinemuri emeletekre jellemző (DELANCE, 1974 szerint az Obtusum Zónáig, illetve az Obtusum és Oxynotum Zónák határáig). A vizsgált fajt eddig Franciaországból, az Északi Mészkőalpokból (Vils, Steinplatte, Schafberg, Adnet?), a Déli-Alpokból (Bergamo, Dél-Tirol, Veneto), Grestenből, Szicíliából (Monte San Giuliano?), Argentínából és a Dunántúli-középhegységből (Bakony, Gerecse, Tata) írták le. Zeilleria venusta (UHLIG, 1879) (XVII. tábla 5-7.) 1879 Waldheimia venusta n. f. - UHLIG: p. 27, pl. 3, figs. 7-8. 1889 Waldheimia cf. venusta UHLIG - GEYER: p. 24, pl. 3, figs. 14-15. 1895 Waldheimia venusta UHLIG - FUCINI: p. 199, pi. 7, figs. 22-23. 1907 Waldheimia venusta UHLIG - DAL PIAZ: p. 49, pi. 3, fig. 8. 1909 Waldheimia (Zeilleria) cf. venusta UHLIG - TRAUTH: p. 77, pi. 2, fig. 10. 1943 Waldheimia venusta UHLIG - VÍGH G.: p. 29, pl. 1, fig. 5-7. 2003 Zeilleria venusta (UHLIG) - VÖRÖS et al.: p. 76, pl. 7, figs. 35-37. Anyag: Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő (5); Póckő, Pisznicei Mészkő (1). Méretek: Az ábrázolt példány (Márkó, törmelék) méretei a következők: hosszúság (mm): 18,4 szélesség (mm): 17,7 vastagság (mm): 11,6 Külső morfológia: Közepes méretű, lekerekített háromszög körvonalú forma. A mellső peremnél egyenes, az oldalsó peremeknél enyhén lekerekített. A búb nyílásszöge körülbelül 80°. A szélesség nem sokkal kisebb a hosszúságnál, a vastagság a szélesség 2/3-a. Bikonvex forma, a két teknő azonos mértékben domború. A legnagyobb szélesség a mellső peremtől számított 1/3 hosszúságnál, a legnagyobb vastagság a hosszúság felénél található. A csőr közepes méretű, felálló. A pediculáris teknőn gyengén kiemelkedő csőrélek jelentkeznek, melyek a hosszúság 1/3-áig követhetők. Az oldalsó és a mellső komisszura egyenes, az oldalsó komisszura enyhén kiemelkedő. Mindkét teknő felszíne sima, csak az oldalsó és a mellső perem közelében látható néhány növekedési vonal. Megjegyzések: A mellső perem körvonala UHLIG (1879) példányánál konvex, míg FUCINI (1895) anyagánál enyhén konkáv. A komisszura mindkét esetben kiemelkedő élt alkot. A teknők nagy szögben találkoznak, emiatt a példányok megjelenése doboz-szerű. A vizsgált fajnak csak néhány példánya került elő a Dunántúli-középhegység alsó-szinemuri képződményeiben, melyek közül a póckői példány juvenilis. Közeli rokon taxon ismert a Lókúti-dombról, amelynek lekerekített körvonala van. ORMÓS (1937) ábrázolás