Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Összefoglalás

ÖSSZEFOGLALÁS Munkám kezdetén azt a célt tűztem ki, hogy feldolgozzam a Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri brachiopodáit, amelyek eddig szinte teljesen ismeretlenek voltak az irodalomban. Disszertációmban 12 bakonyi és 5 gerecsei lelőhely faunáját vizsgáltam meg. Mind a hettangi, mind a szinemuri anyag minden várakozást felülmúlóan gazdagnak bizonyult. A Kardosréti Mészkő 11 lelőhelyéről 10 faj került elő, melyeknek hettangi kora ammonítészekkel egyelőre nem bizonyított. A tatai Kálvária-domb bázisrétegeiből 7 fajt tudtam elkülöníteni, amelyek valószínűleg középső-hettangi rétegekből származnak. Ezeket a lelőhelyeket összegezve, 14 brachiopoda fajt ismertem fel a Bakony és a Gerecse hettangi képződményeiben. A Lókúti-domb alsó-szinemuri (Bucklandi Zóna) rétegeiből 33 taxont mutattam ki. A márkói Som-hegyen begyűjtött rétegsor (Isztiméri Mészkő) alsó része a Bucklandi vagy a Semicostatum Zónába tartozik, míg a rétegsor felső része az Obtusum Zónában rakódott le. Ezen a lelőhelyen összesen 40 brachiopoda taxont határoztam meg. A Tölgyháti-kőfejtőben és a póekői lelőhelyen a Pisznicei Mészkő bázisrétegeiből gyűjtöttem 9 illetve 16 brachiopoda fajt, sajnos ammonitesz kontroll nélkül. Hasonló a helyzet a kisgerecsei lelőhelyen, ahol 22 faj került elő. A Vöröshídi-kőfejtőben 27 brachiopoda faj jelenlétét sikerült megállapítani. Itt a liász rétegsor alsó része valószínűleg a Bucklandi Zónába tartozik, míg a felső, vékonyan rétegzett összletből a Semicostatum Zónára jellemző ammoniteszek kerültek elő. A vizsgált lelőhelyeken összesen 64 alsó-szinemuri brachiopodát határoztam meg, emellett 8 fajjal egészítettem ki a Dunántúli-középhegység késő-szinemuri képződményeiből ismert faunát. Számos tekintetben pontosítani tudtam az alsó-liász brachiopodák rétegtani elterjedését. ALMÉRAS (1964) adatbázisával összehasonlítva a dunántúli adatokat, 14 faj globális elterjedését tudtam pontosítani. A hazai előfordulások kivétel nélkül idősebbek, mint az eddig ismert megjelenési kor. VÖRÖS (1982b, 1997) adatait figyelembe véve a Dunántúliközéphegység területén 44 faj rétegtani elterjedését tudtam pontosítani. Ezek mellett 12 faj először került elő Magyarországról. Mivel a lábatlani lelőhelyekről ammonitesz nem került elő, a brachiopodák alapján próbáltam korrelációt végezni. A közös fajok nagy száma arra utal, hogy a lábatlani feltárások kora megegyezhet a Vöröshídi-kőfejtő alsó, vastag pados összletének korával (Bucklandi ? Zóna). A brachiopoda-faunák részletes tafonómiai elemzése segített megismerni az egykori lerakodási környezetet. A Kardosréti Mészkő elemzése azt mutatta, hogy ez a képződmény enyhén differenciált aljzaton rakódott le. Sekélyebb és mélyebb területek váltogatták egymást, melyeknek az elrendeződése feltűnően hasonlít a VÖRÖS (1992) által felvázolt pliensbachi hátság - medence elrendeződéshez. Ez arra utal, hogy a karbonátos platform tektonikus feldarabolódása már a hettangi emeletben elkezdődött a Bakonyban. A Lókúti-dombon egy medence belsejében lerakódott, részben átülepített üledékeket tartalmazó rétegsor található. A brachiopodák elemzése azt mutatta, hogy a rétegsor alján jelentős volt az áthalmozódás, amit jól jelez az izolált brachiopodák nagy száma és a nagy diverzitás. A rétegsorban felfelé haladva csökken az átülepítés és valószínű, hogy a vizsgált lerakodási pont távolodott az üledékforrástól (újabb lépcsős vetők kialakulása). A rétegsor felső részén ismét nagyon megnő az áthalmozódás, ami valószínűleg a tektonikai aktivitás ismételt felerősödését mutatja. Azt sem lehet kizárni, hogy egy második üledékforrás is megjelent a közelben. A márkói lelőhely medenceperemi, uralkodóan áthalmozott üledékekből álló rétegsorral jellemezhető. Nagyon gyakoriak a krinoideás mészkő betelepülések, amelyek helyen-