Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Faunafejlődés

van a lelőhely újravizsgálata, mely során a brachiopodákat Milos SIBLÍK vizsgálja. Azonban az intenzív gyűjtések ellenére, egyetlen egy biplikált terebratulida sem került elő a Hierlatzi Mészkőből (SIBLÍK, szóbeli közlés). Ez megerősíti azt a gyanút, hogy a bécsi gyűjteményben lévő Rhaetina gregaria példányok véletlenül keveredhettek a Hierlatzi Mészkőből származó anyaghoz. Ugyanakkor a lelőhely közelében SIBLÍK talált biplikált terebratulidákat bármiféle egyéb kísérőfauna nélkül. A feltehetően rhaeti korú példányok a sorozatcsiszolatok alapján valószínűleg a Triadithyris gregariaeformis fajhoz tartoznak (SIBLÍK, szóbeli közlés). JABLONSKI (1986) Lázár-taxonnak nevezte azokat a fajokat, amelyek egy kihalási hullámot megelőzően eltűnnek az őslénytani anyagból és csak később jelennek meg újra. Az azóta eltelt időben kiderült, hogy az ilyen taxonok minden kihalási eseménynél előfordulnak. A hazai jura brachiopodák körében VÖRÖS (1995) mutatott ki számos Lázár-fajt (Pisirhynchia ? n. sp. aff. uhligi, Prionorhynchia ? flabellum, Lokutella palmaeformis, Liospiriferina apenninica, L. meneghiniana, L. alpina, Lobothyris punctata, Securithyris filosa, Papodina bittneri, Zeilleria bicolor, Koninckodonta fuggeri). ERWIN & DROSER (1993) egy új fogalmat vezetett be a közelmúltban. Elvis-taxonként javasolják elnevezni azokat a taxonokat, amelyek egy kihalás után jelennek meg, nagyon hasonlóak egy kihalás előtt élt fajhoz, de részletes vizsgálatokkal ki lehet mutatni a különbözőségüket. Az új fogalom elnevezését azzal magyarázzák, hogy az Elvis PRESLEY halála óta eltelt időben számos Elvisutánzó jelent meg, akik kívülről megszólalásig hasonlítanak a híres zenészre, de a hasonló külső természetesen más személyiséget takar. A fenti definíció alapján a triász végi tömeges kihalás után megjelenő Lobothyris ? subgregaria megfelel az Elvis-taxonokkal szemben támasztott követelményeknek, így ez a faj tekinthető az első felismert magyarországi Elvisfajnak. ERWIN & DROSER (1993) utalt rá, hogy az Elvis-fajok a morfológiai evolúcióban és a kommunitások szerkezetében meglévő kényszereket illusztrálják. Szerintük a morfológia erős kényszer alatt áll és a különleges szerepek különleges morfológiákat követelnek meg. A morfológiai kényszert a Rhaetina gregaria - Lobothyris ? subgregaria páros is tükrözi. Ugyanakkor viszont a kommunitások szerkezetének kényszere itt nem jelentkezik. A későtriászban a Rhaetina gregaria sokszor monospecifics asszociációkat alkot (MICHALIK, 1987). A Lobothyris ? subgregaria viszont sehol nem játszik ilyen egyeduralkodó szerepet. A hettangi Kardosréti Mészkőben két lelőhelyen összesen 10 példány került elő (Kardosrét, Szesztra-hegy: 3; Lókúti-domb: 7), ami a brachiopodák 5%-ának felel meg. (Maga a Lobothyris nemzetség viszont a fauna 92%-át alkotja, az uralkodó faj azonban a Lobothyris ovatissimaeformis BÖCKH 67%-kal). A gerecsei lelőhelyek közül a Kisgerecse oldalában 1 példány (6%), míg a Vöröshídi-kőfejtőben 3 példány (1%) került elő. A sümegi Városi-erdő az egyetlen lelőhely, ahol gyakorinak mondható a Lobothyris ? subgregaria faj, itt ugyanis a régi HAAS-féle anyag 44%-a tartozik ehhez a fajhoz, de ez is nagyon messze áll egy monospecifikus asszociációtól. A biplikált morfológia nagyon gyakori a triász/jura határ környékén a brachiopodák között. Az egyes biplikált taxonok rokonságának és leszármazási kapcsolatainak tisztázása nagyon fontos ősföldrajzi következtetésekre adna lehetőséget. Már az eddigiekből is kiderült, hogy a külső morfológián alapuló látszólagos azonosságot gyakran megcáfolják a sorozatcsiszolatokon alapuló belső morfológiai vizsgálatok. Ezért nagyon óvatosan kell kezelni a biplikált formákat is, és minden lelőhelyen csak a sorozatcsiszolatok elvégzése után szabad véleményt nyilvánítani. Az eddig említett fajok (Rhaetina gregaria, Triadithyris gregariaeformis és Lobothyris ? subgregaria) mellett a közelmúltban a mexikói Sonora nóri korú réte-