Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Faunafejlődés

Ez arra utal, hogy a Dunántúli-középhegységben végzett egyedülállóan részletes, rétegről rétegre történő gyűjtések eredményeképpen módosítani kell a korábbi vizsgálatok során kapott adatokat: a triász végi kihalás után a brachiopoda fauna minden bizonnyal már a szinemuriban elérte diverzitásának a maximumát. Mivel magyarázható a jura brachiopoda faunák korai felvirágzása? Minden bizonnyal a környezet kedvező változására vezethető vissza a brachiopodák gyors példányszám- és taxonszám-növekedése a jura elején. A felső-triászban kialakult hatalmas karbonátos platform nagy területen, és hosszú időn keresztül létezett a Nyugati-Tethys területén. Az egyhangú litorális, illetve nagyon sekély szublitorális környezet nem kedvezett a brachiopodáknak. A jura elején viszont a karbonátos platform elkezdett süllyedni és tektonikusán feldarabolódott. Ennek első jelei már a hettangi emeletben észlelhetők a Dunántúli-középhegységben, a bakonyi Kardosréti Mészkő, valamint a tatai Kálvária-domb faunájában egyaránt. A Kardosréti Mészkő esetében a gyors üledékképződés még majdnem lépést tudott tartani a süllyedéssel, de még így is felfedezhetők az eltérések a különböző lelőhelyek faunái között. A mélyebbre süllyedt tatai terület szintén viszonylag gazdag faunát mutat, amely összetételében nagyon eltér a Kardosréti Mészkő faunájától. A szinemuri elejére a platform szétdarabolódása és hátság-medence rendszer kialakulása már előrehaladott állapotban volt és nagyon változatos ökológiai fülkéket kínált a brachiopodáknak. A mély szublitorális környezetben a hátságok teteje, pereme, és oldala, valamint a medencék pereme és belseje különböző mértékben ugyan, de mind alkalmasak voltak a változatos brachiopoda faunák megtelepedésére. Tehát a szinemuriban a sok új ökológiai fülke serkentően hatott a brachiopodák evolúciójára, erre vezethető vissza, hogy már ekkor elérték a legnagyobb diverzitásukat. A későbbiekben gyökeresen új ökológiai fülkék és környezetek nem jelentek meg, legfeljebb tovább mélyültek a medencék és növekedett a magasságkülönbség a hátságok és a medencék között. Ezért nem folytatódott a brachiopodák robbanásszerű radiációja, hanem beállt egy egyensúlyi állapot, ahol jóval lassúbb evolúciós változások tapasztalhatók, egészen a toarci anoxikus esemény bekövetkeztéig. Rhynchonellida A Dunántúli-középhegység kora-liász faunájában 4 rhynchonellida nemzetség már a hettangi emeletben megjelent (DULAI, 2001) (47. ábra). A Caicirhynchia ugyanazzal a fajjal képviselteti magát a Kardosréti Mészkőben és a Kálvária-dombon. A Bucklandi Zónába sorolható lelőhelyeken nagy gyakorisággal fordul elő a Caicirhynchia 5 fajjal, de l-l faj megtalálható a Semicostatum Zónába, illetve az Obtusum Zónába tartozó rétegekben is. A Calcirhynchia-t AGER és társai (1972) szintén jelzik a hettangi emeletből. Két Cirpa faj fordul elő a Kálvária-dombon a középső-hettangiban. A Bucklandi Zónában 3 fajjal, míg a Semicostatum Zónában 1 fajjal van jelen ez a nemzetség. A Cirpa-t AGER és társai (1972) csak a pliensbachi emelettől említik, ehhez képest a gerecsei előfordulás igen korai megjelenésre utal. A közelmúltban PATRULIUS (1996) a nemzetség több faját említette az általa késő-rhaetinek tartott olisztolitokból, a Persányi-hegységből. Az egyéb faunaelemek (brachiopodák, kagylók) alapján erősen vitathatónak tűnik a késő-triász korbesorolás, sok forma inkább kora-jurára utal. A Salgirella ugyanazzal a fajjal képviselteti magát a hettangi Kardosréti Mészkőben és egy Bucklandi Zónába tartozó lelőhelyen. AGER és társai (1972) csak a szinemuritól kezdve választják el a Salgirella-X a Calcirhynchia-tól. A Cuneirhynchia nemzetségnek 1 faja fordul elő a Kálvária-dombon, míg a Bucklandi Zó-