Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Paleobiogeográfia

begyűjtött fauna kis példányszámának a következménye is lehet. A Caicirhynchia azon nemzetségek közé tartozik, amelyek valamennyi vizsgált lelőhelyen illetve képződményben előfordulnak. Aránya a Kardosréti Mészkőben és a Som-hegyen alacsony (2-3%), Lókúton és a Kisgerecse oldalában viszonylag magas (9-10%), míg a többi lelőhelyen igen magas (18-21%), sőt Sümegen az újonnan gyűjtött anyagban csaknem 32%-os menynyiségben fordul elő. A Prionorhynchia hiányzik a Kardosréti Mészkőben, Tatán és a sümegi Városi-erdőben, és a többi lelőhelyen is mindenhol 6% alatt marad a mennyisége (legmagasabb az aránya Lókúton: 5,6%). A Cuneirhynchia a Kardosréti Mészkő kivételével valamennyi lelőhelyről előkerült. Aránya általában alacsony, de néhány lelőhelyen meghaladja a 10%-ot (Tata, Lókút, lábatlani feltárások). A Gibbirhynchia mindössze három lelőhelyen bukkant elő (Márkó, Kisgerecse, Vöröshídi-kőfejtő), és ott is csak 1-2%ot ér el a mennyisége. A Rhynchonellina nemzetség csak két bakonyi lelőhelyről ismert, a Lókúti-dombról és a márkói Som-hegyről. Lókúton elhanyagolható a mennyisége, mindössze néhány példány került elő. Ezzel szemben a márkói lelőhelyen a Rhynchonellina nemzetség alkotja a fauna uralkodó részét (64,6%). A Piarorhynchia mindössze egy lelőhelyről ismert a Kisgerecse oldalában, ott viszont a faunának több, mint 8%-a tartozik ehhez a nemzetséghez. Az egyelőre bizonytalan generikus besorolású „Rhynchonella" triquetra eddig csak a Gerecséből került elő, de a Keleti-Gerecse valamennyi vizsgált lelőhelyén előfordul. Mennyisége általában 4-5%, a Kisgerecse oldalában viszont csaknem 14%. A Salgirella csak három lelőhelyről ismert (Kardosréti Mészkő, Tata, Póckő) viszonylag kis példányszámban. A Homoeorhynchia nemzetségnek egy-egy példánya került elő a márkói Som-hegyen és a sümegi Városi-erdőben. A spiriferinidák között a Liospiriferina nemzetség fordul elő a legnagyobb mennyiségben, míg a másik három nemzetség csak néhány lelőhelyen került elő egy-két példányban. A Liospiriferina valamennyi vizsgált lelőhelyen megtalálható. A Kardosréti Mészkőben még csak elhanyagolható mennyiségben; Tatán, a sümegi régi anyagban és a lábatlani lelőhelyeken már nagyobb arányban (7-10%) fordul elő, míg a többi lelőhelyen kifejezetten gyakorinak tekinthető (15-26%). A leggyakoribbak a képviselői Lókúton és a sümegi új anyagban (25-26%). A bordázott Dispiriferina csak néhány lelőhelyen, és néhány példányban került elő (Lókút, Márkó, Vöröshídi-kőfejtő). A Callospiriferina csak Lókúton és a sümegi új anyagban fordul elő (2-4%). A Spiriferina nemzetség eddig csupán egyetlen lelőhelyen, egyetlen példányban ismert (Sümeg, új gyűjtés). A Terebratulidák között a Lobothyris nemzetség a sümegi Városi-erdő új gyűjtésű anyaga kivételével minden lelőhelyen előfordul. Kiemelkedően nagy mennyiségben van a Kardosréti Mészkőben (92%), de szintén nagyon gyakori a sümegi régi anyagban is (44%). Viszonylag magas még az aránya Tatán és a Kisgerecse oldalában (5-6%), míg a többi lelőhelyen csak néhány példányban került elő. A Linguithyris nemzetség hiányzik a Kardosréti Mészkőben, Tatán, a sümegi régi anyagban és a Kisgerecse oldalában. A többi lelőhelyen általában csak 1-2%-ban fordul elő (Lókút, Márkó, sümegi új gyűjtés, Lábatlan). Kivétel a Vöröshídi-kőfejtő, ahol a leggyakoribb taxonként mennyisége meghaladja a 22%-ot. A Rhapidothyris csak Márkon és a Vöröshídi-kőfejtőben ismert, az előbbi lelőhelyen elhanyagolható mennyiségben, míg az utóbbin nagyobb arányban (4,2%). A Phymatothyris Sümeg kivételével valamennyi lelőhelyről ismert, de nagyon különböző arányban. A Kardosréti Mészkőben, Lókúton és Márkon elhanyagolható a mennyisége, míg Tatán valamivel gyakoribb (5%). Meglepően gyakori a Phymatothyris a Keleti-Gerecse lelőhelyein: a Vöröshídi-kőfejtőben 6%, a Kisgerecsén