Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
A brachiopodák rétegtani elterjedése és korrelációja
A lábatlani lelőhelyek és a Vöröshídi-kőfejtő korrelációja a brachiopodák elterjedése alapján Mivel a Tölgyháti-kőfejtőben és a póekői lelőhelyen nem került elő a vizsgált rétegsorokban értékelhető ammonitesz, érdemes megpróbálni e lelőhelyek korrelációját a brachiopodák alapján. A Keleti-Gerecse területén belül a viszonylag gazdag faunát szolgáltató Vöröshídi-kőfejtővel célszerű az összehasonlítást elvégezni, ahol ammoniteszek is előfordulnak, igaz csak a rétegsor felsőbb részén. Számos olyan brachiopoda-faj van a lábatlani lelőhelyeken, amelyek előfordulnak a Vöröshídi-kőfejtő alsó, vastag pados rétegeiben is. A vöröshídi lelőhely alsó 10 rétegéből 10 fajt sikerült elkülöníteni, amelyek közül 6 megtalálható a lábatlani lelőhelyeken is (DULAI, 1998a). A Caicirhynchia plicatissima mindkét területen végigfut a vizsgált rétegsorok mentén. A Cuneirhynchia cartieri és a Zeilleria mutabilis jelen van valamennyi rétegben a lábatlani lelőhelyeken, viszont a Vöröshídi-kőfejtőben csak a vastag pados rétegekben található meg. A Liospiriferina alpina és a Koninckodonta sp. a Vöröshídi-kőfejtőben a vastag pados képződményben és a vékonyan rétegzett sorozat alsó részén fordul elő. A „Rhynchonella" triquetra Vöröshídon a 10. és a 20. rétegek között került elő, tehát átmeneti helyzetben van a két, kőzettanilag eltérő képződmény között. Egyedül a Phymatothyris aff. cerasulum viselkedik kissé eltérően, mivel ez a faj nagyon gyakori a lábatlani lelőhelyeken, viszont a Vöröshídi-kőfejtőben csak a felső, vékonyan rétegzett szakaszból ismert. Ugyanakkor a Vöröshídi-kőfejtő felső részéből számos olyan brachiopoda faj került elő, amelyek hiányoznak a lábatlani lelőhelyeken (pl. Linguithyris aspasia, Apringia paolii, Pisirhynchia pisoides, P. retroplicata, Liospiriferina aequiglobata). Mindezek alapján a Tölgyháti-kőfejtő és a póekői lelőhely vizsgált rétegei (a liász rétegsor legalsó 3,5 méteres szakasza) a brachiopodák elterjedése alapján feltehetően korrelálhatok a Vöröshídi-kőfejtő alsó, vastag pados liász rétegeivel. Természetesen ammoniteszek hiányában ez a korreláció kissé bizonytalan, hiszen a brachiopodák rétegtani elterjedési adatai már eddig is sok meglepetést okoztak. (Többek között éppen a Vöröshídi-kőfejtőben). A lábatlani lelőhelyeken előforduló összes faj ismert a szinemuri képződményekből, de számos olyan taxon is van közöttük, amelyek a hettangi emeletben is gyakoriak. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a Vöröshídi-kőfejtő törmelékéből előkerült Adnethiceras sp. inkább kora-szinemuri korra utal. Mivel ott a vékonyan rétegzett összletből a Semicostatum Zónára jellemző ammoniteszek kerültek elő, az alsó vastag pados összlet korát a Bucklandi Zónában feltételezhetjük. így a Pisznicei Mészkő legalsó 3,5 méteres szakasza a lábatlani feltárásokban is feltehetően a legalsó szinemuriban rakódott le, de azt sem lehet teljesen kizárni, hogy már a hettangi legvégén elkezdődött az üledékképződés. Ez a koradat jó összhangban van REZESSY (1996, 1998) eredményeivel, aki a Pisznicei Mészkő ciklussztratigráfiai vizsgálatát végezte el a Gerecse három szelvényében (lábatlani Tölgyháti-kőfejtő, tardosi Bánya-hegy, tatai Kálvária-domb). Az üledékes ciklusok korrelációja alapján azt az eredményt kapta, hogy a kora-jura üledékképződés legkorábban a Kálvária-dombon kezdődött, majd a Tölgyháti-kőfejtőben, és legvégül a Bánya-hegyen. Mivel a legutóbbi biosztratigráfiai vizsgálatok a Kálvária-dombon a középső-hettangira vagy esetleg a felső-hettangira teszik a bázisrétegek korát (PÁLFY, 1997; PÁLFY és társai, 1998), a Tölgyháti-kőfejtő bázisrétegeinek (felső-hettangi) - alsó-szinemuri kora jó egyezést mutat a ciklussztratigráfiai eredményekkel.
