Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Egyéb bakonyi lelőhelyek

Oxynotum Zónáig tehető). GÉCZY (1972) szerint a Bakonyban az Obtusum Zónában a leggyakoribb az Arnioceras, ez az analógia itt is használható a legvalószínűbb kor becslésére (PÁLFY, szóbeli közlés). A 2. réteg és a 20. réteg közötti rétegsor feltehetően mélyebb alsó-szinemuri, de sajnos egyértelműen diagnosztikus taxon nélkül. A Tragolytoceras Lókúton a Bucklandi Zónából ismert (GÉCZY, 1971). Hasonló kor itt is beleillik a képbe, de nem zárható ki a kissé fiatalabb (Semicostatum Zóna) kor sem (PÁLFY, szóbeli közlés). A brachiopodák között mindössze néhány olyan kis példányszámú faj van, ami csak a rétegsor alsó részén fordul elő (Liospiriferina gryphoidea, Liospiriferina cf. angulata, Gibbirhynchia ? urkutica, Zeilleria venusta, Caicirhynchia fascicostata, Lobothyris andleri, Cirpa subcostellata) (21. ábra). A leggyakoribb fajok az egész rétegsor mentén végig megtalálhatók (Caicirhynchia plicatissima, Zeilleria mutabilis, Rhynchonellina hofmanni, Liospiriferina alpina, L. obtusa, Cuneirhynchia cartieri, Liospiriferina darwini). Azok a fajok, amelyek a rétegsor legalsó részén hiányoznak, és csak az 5. réteg után lépnek be, általában csak kis példányszámban fordulnak elő néhány rétegben (Gibbirhynchia curviceps, Dispiriferina segregata, Pisirhynchia pisoides, Apringia paolii, Linguithyris aspasia, Homoeorhynchia ? prona, Pisirhynchia inversa, Prionorhynchia greppini, P. polyptycha, Zeilleria cor, Cuneirhynchia fraasi, Liospiriferina sylvia). Olyan fajok is megfigyelhetők az ábrán, amelyek csak néhány rétegből kerültek elő, ott viszont néha nagyobb példányszámban (Securina partschi, Liospiriferina sicula, Zeilleria alpina). Ugyanakkor néhány faj csak a rétegsor legfelső részén jelenik meg (Liospiriferina aff. obtusa, Gibbirhynchia sordellii, Antiptychina rothpletzi, Cuneirhynchia retusifrons, Liospiriferina aradasi, L. brevirostris). Ezek közül három faj (Antiptychina rothpletzi, Cuneirhynchia retusifrons és Liospiriferina brevirostris) a tenger alatti hátság túloldalán elhelyezkedő Lókúti-dombon is csak a rétegsor felső részén, a „D" intervallumban jelent meg. A márkói Som-hegy szinemuri anyagának tafonómiai elemzése Az izolált teknők aránya Az izolált brachiopoda teknők aránya rendkívül magas az egész szelvény mentén (22a. ábra). Gyakran eléri, vagy megközelíti a 100%-ot, de a legalacsonyabb érték is 65%. A legmagasabb értékek rendszerint egybeesnek azokkal a rétegekkel, vagy azok közelében vannak, amelyekben kiemelkedően magas a krinoideák mennyisége (2; 4; 9; 17; 21; 24; 26; 29. réteg). Figyelemre méltó azonban, hogy nem csak a krinoideás rétegekben magas az izolált teknők aránya, hanem gyakorlatilag valamennyi rétegben. A héjak pátitos kitöltésének aránya Az izolált teknők arányával ellentétben, a pátitos kitöltés az egész szelvény mentén alacsony értékeket mutat (22b. ábra). A vizsgált rétegek csaknem 2/3 részében 0% a pátitos kitöltés aránya, vagyis ezekben az esetekben egyáltalán nem figyelhető meg pátitos kalcit a brachiopodák belső kitöltésében. Általában a többi rétegben is csak 1-2%-os pátitos kitöltés tapasztalható. A legmagasabb érték az 1. rétegben észlelhető, de itt sem éri el a 10%-ot. A brachiopoda héjak méreteloszlása A brachiopodák maximális méretének átlaga magas értékeket mutat az egész rétegsor mentén (22c. ábra). Különösen nagy az átlagméret a szelvény legalsó részén, ahol a 4. ré-