Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Egyéb bakonyi lelőhelyek

eloszlás hasonló lefutású. ,,A"-„B"-„C" irányban folyamatos csökkenés tapasztalható, majd a „D" intervallumban növekedés figyelhető meg. Az izolált teknők tekintetében éppen fordított a helyzet: „A'-„B"-„C" irányban erősen növekszik, majd a „D" intervallumban hirtelen lecsökken a szétesett teknők aránya. A görbék lefutásának értelmezésére a következő magyarázat adható. A karbonátos platform a kora-jurában elkezdett differenciáltan süllyedni. A kiemelt helyzetben maradt hátságokról jelentős mennyiségű törmelékanyag halmozódott át a medencékbe a lejtőkön keresztül (GALÁCZ & VÖRÖS, 1972; VÖRÖS & GALÁCZ, 1998). Egy ilyen, jelentős részben áthalmozott anyagokból álló medence fáciest mutat a vizsgált rétegsor is. A „B" és a „C" intervallum rétegeinek lerakódása idején újabb lépcsős vetődések kialakulásával az áthalmozott anyag forrásterülete egyre távolabb került a vizsgált lerakodási helytől. Emiatt a bejutó üledék mennyisége és ezzel együtt a brachiopodák száma is lecsökkent. Egyúttal az átlagméret is csökkent, hiszen a nagyobb távolságra kevesebb nagy méretű példány jutott el. A bejutó példányok szétesettsége viszont növekedett a hoszszabb szállítódás miatt. A „D" intervallumban minden grafikonon megváltozik a görbék lefutásának az iránya. Ezt magyarázhatnánk azzal, hogy a terület újból kiemelkedett, de a rétegsorból jól látható, hogy közvetlenül a „D" intervallum fölött megjelennek az első tűzkőgumók, vagyis a terület tovább süllyedt. Ezért valószínűbb, hogy a forrásterületről ismét intenzívebb lett a beszállítódás, ami arra utalhat, hogy ekkor ismét felerősödött a tektonikus aktivitás. Az is elképzelhető, hogy megjelent egy új forrásterület a közelben, ami megnövelte az üledékbeszállítás mértékét. Ez utóbbi feltevést támogatja a nagy példányszámú fajok rétegsor menti eloszlása. Sok faj mind a négy intervallumban előfordul, ugyanakkor néhány taxon csak a „D" intervallumban lép be, illetve ott válik gyakorivá. Ez arra utal, hogy az új lepusztulási terület faunája kismértékben eltérhetett az eredeti lehordási terület faunájától. Ezt a különbséget jól szemlélteti a Cuneirhynchia cartieri faj esete is, amelyből elég sok példány került elő a statisztikus eloszlás vizsgálatához (17. ábra). A diagramon a példányok szélesség/domborúság arányát ábrázoltam a hosszúság függvényében. Egy pont kivételével két elkülönült halmazt alkotnak a pontok. Az „A'-„B"-„C" intervallumból származó példányok gömbölyded megjelenésűek, míg a „D" intervallumból gyűjtött példányok jóval laposabbak. Valószínűleg a két különböző lehordási terület fizikai, hidrológiai vagy egyéb jellemzőiben voltak olyan különbségek, amelyre a C. cartieri faj különböző ökotípusok kialakulásával reagált. A „D" intervallumból előkerült egyetlen gömbölyded példány arra utal, hogy az új forrásterület mellett az eredeti lehordási területről még továbbra is szállítódott be üledék. Márkó, Som-hegy, Isztiméri Mészkő BÖCKH klasszikus lelőhelye a Herend és Márkó között lévő Som-hegy nyugati oldalában fekszik. BÖCKH (1874) munkája volt az első és egyben az utolsó, amely érdemben foglalkozott a lelőhely faunájával. Az 1994-es Laczkó-tábor során réteg szerint begyűjtöttük a hegyoldalban előbukkanó, közel 10 méter vastag szelvényt, amely több mint 30 rétegre osztható (18. ábra). A rétegsor uralkodóan világosvörös, mikrites mészkő rétegekből épül fel, de a szelvény alsó és felső részén gyakoriak a vörös vagy fehér színű krinoideás mészkő betelepülések. Ezekben a rétegekben a réteglapok mentén sok izolált brachiopoda héj figyelhe-