Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Egyéb bakonyi lelőhelyek

A Lókúti-domb kora-szinemuri faunájának tafonómiai elemzése A Lókúti-dombon feltárt Pisznicei Mészkő rétegsorban a tafonómiai vizsgálatokat rétegről rétegre végeztem el, majd a négy begyűjtött intervallum átlagát számoltam ki. Ez lehetővé tette, hogy a változások iránya és mértéke könnyebben megfigyelhető legyen. Az izolált teknők aránya A lókúti anyag izolált teknőinek aránya a 15a. ábrán látható. A brachiopodáknál a fogak és a fogmedrek erős kapcsolatának köszönhetően a két héj gyakran együtt marad a fosszilizáció során. Emiatt az ábrán látható magas, gyakran 100%-os érték az átülepítés közben bekövetkező külső mechanikai hatásoknak tudható be. Az ábrán megfigyelhető, hogy az „A" és a „B" intervallumban hasonló a görbe lefutása. Először egyre növekszik a szétesettség majd a 8. rétegben illetve a 39-40. rétegben az izolált teknők aránya eléri a 100%-ot. Ezután mindkét intervallumban fokozatosan csökken az izolált teknők aránya és körülbelül az eredeti kiindulási szintre esik vissza. A „C" intervallum elején több rétegen keresztül 100%-os az izolált teknők aránya, majd kissé csökken a szétesettség, de még itt is 50% fölött marad. A „D" intervallumban jóval kisebb az izolált teknők aránya, 30-40% körüli átlagos értékekkel, a legmagasabb csúcsok csak 60 illetve 70%-ig mennek fel. A héjak pátitos kitöltésének aránya A brachiopodák részben vörös, mikrites mésziszappal, részben pedig fehér, durva szemcsés pátitos kalcittal töltődtek ki; ezek aránya figyelemre méltó változatosságot mutat. Folyamatos átmenet tapasztalható a 100% mésziszaptól a 100% pátitos kitöltésig. A pátitos kitöltés arányából következtethetünk az üledékképződési sebesség változásának irányára. Ezért megvizsgáltam a pátitos kitöltődés arányának rétegenkénti változását (15b. ábra), vagyis megnéztem, hogy egy adott rétegben talált brachiopodák belső kitöltésének átlagosan hány százalékát alkotja pátitos kalcit. A diagramon jól megfigyelhető, hogy a pátitos kitöltés aránya mindvégig alacsony marad. Az „A" intervallumban maximumot mutat az intervallum alján és tetején, és nullára csökken az intervallum közepén. A „B" intervallumban hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott az intervallum végén is nagyon lecsökken a pátitos kitöltés aránya. A „C" intervallum elején alacsony értékek, majd az intervallum felső részében magasabb értékek láthatók. A „D" intervallumban három, viszonylag alacsony csúcs mutatkozik az intervallum alján, közepén és tetején, a csúcsok között pedig nullára esik vissza a pátit aránya. A brachiopodák méreteloszlása A brachiopodák méreteloszlása a 15c. ábrán látható. Az értékek kiszámítása során az egyes rétegekben előforduló valamennyi példány maximális méretének az átlagát vettem. A maximális méretek a jelen esetben azért fontosak, mert egy átülepített, vagy részben átülepített rétegsor esetében ezek az értékek tájékoztatást nyújthatnak az átülepítés távolságáról, illetve az átülepítő közeg energiájáról. A görbe lefutása a pátitos kitöltés görbéjéhez hasonlít. Az ,,A' intervallumban 15 mm-es maximum mutatkozik a 3. rétegben, majd az 5. rétegben az átlagos méret lecsökken 8 mm-re. Az intervallum felső részében aztán ismét növekszik a méret. A „B" intervallumban az értékek 13-14 mm körül ingadoznak, de a változások irányai itt is jól egyeznek a pátitos kitöltődés gra-