Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Lelőhelyek és faunák - Bakony hegység - A Kardosréti Mészkő lelőhelyei

LELŐHELYEK ÉS FAUNÁK BAKONY-HEGYSÉG A Dunántúli-középhegység mezozoós karbonátos sorozatai a Déli-Alpokkal és az Ausztroalpi-egységgel mutatnak jelentős hasonlóságot (CSÁSZÁR és társai, 1998). A NyugatiTethys területén a késő-triász során nagy kiterjedésű karbonátos platform alakult ki. A lassú süllyedéssel lépést tartó üledékképződés eredményeképpen helyenként 2 km vastagságot is elérő, ciklusos karbonátösszlet képződött. A Tethys-óceán fő felnyílási szakaszához kapcsolódva, a jura elején elkezdődött a platform feldarabolódása és süllyedése. A Bakony-hegység területén a hettangiban még folytatódott a karbonátos platform üledékképződése, a mintegy 100 méter vastag onkoidos-ooidos Kardosréti Mészkő lerakódásával, de ugyanakkor a tatai területen már a neritikus Pisznicei Mészkő rakódott le (lásd VÖRÖS & GALÁCZ, 1998, 4. ábra). A tektonikus mozgások felerősödése és a gyorsabb süllyedés miatt a szinemuri elejére megszűnt a platform üledékek képződése a Bakonyban is. A karbonátos platform blokkosán feldarabolódott, és az egyes blokkok differenciáltan süllyedni kezdtek. Ennek következtében tengeralatti magaslatok és mélyebb medencék képződtek, a kettő között pedig meredek, tektonikus eredetű lejtők alakultak ki (GALÁCZ & VÖRÖS, 1972; GALÁCZ, 1988; VÖRÖS & GALÁCZ, 1998, 5. ábra). A magaslatokon kondenzált üledékképződés folyt, a medencéket viszont vastagabb rétegsorok és többé-kevésbé folyamatos üledékképződés jellemezte. A medencék területén a Kardosréti Mészkő fölött mélyebb vízi, részben átülepített üledékek jelentek meg. A Lókúti-dombon a világosvörös, enyhén krinoideás és brachiopodás Pisznicei Mészkő települ a Kardosréti Mészkőre, míg a márkói Som-hegyen a kova szivacstűs, tűzköves Isztiméri Mészkő található a Kardosréti Mészkő fölött. A Bakonyban végzett munkám egyik célja a Kardosréti Mészkő faunájának a megismerése volt. Ennek érdekében 13 lelőhelyen végeztem gyűjtést, melyek közül 11 szolgáltatott értékelhető faunát (DULAI, 1993a, b). Másrészt pedig a platform feldarabolódása után képződött legidősebb medenceüledékek réteg szerinti begyűjtésére törekedtem mind az Eszaki-Bakonyban (Lókúti-domb) (DULAI, 1990, 1992), mind a Déli-Bakonyban (Márkó, Som-hegy) (DULAI, 2000; DULAI, in prep.). A téma kidolgozása nem lenne teljes a sümegi Városi-erdő faunájának rövid ismertetése nélkül, annak ellenére, hogy a sümegi brachiopodák kora és rétegtani helyzete bizonytalan. A vizsgált bakonyi lelőhelyek földrajzi elhelyezkedését az 1. ábra és a 6. ábra mutatja. A Kardosréti Mészkő lelőhelyei 1. Bakonybél, Kőris-hegy A Bakony-hegység legmagasabb hegycsúcsa Porva és Bakonybél között található. A gyűjtési pont közvetlenül a csúcs alatt fekszik egy útkanyarulatban, ahol a kék turistajelzés érinti az erdészeti utat. A Kőris-hegy szelvényét CSÁSZÁR (1984) ismertette. A kalcitpettyes, vastag pados Dachsteini Mészkőre üledékhézaggal települ a Kardosréti Mészkő. Helyenként mindkét képződményt fiatalabb liász hasadékkitöltések járják át (Hierlatzi Mészkő). KOCH, A. (1875) a „Terebratula" ovatissimaeformis fajt említette a Kőris-hegyről. ORMÓS (1937) a szomszédos Kékhegy területéről gazdag liász brachiopoda-faunát ismertetett. KONDA (1970) szerint a Dachsteini típusú liász mészkő egyenetlen felületére késő-szinemuri mészkő települ. A terület 20 000-es földtani felvételét CSÁSZÁR G. és KNAUER J. végezte el, a térképmagyarázó CSÁSZÁR (1984) munkája.