Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ELŐSZÓ A biológiai tudomány területén 1953-ban, amikor Watson és Crick felfedezte a DNS kettős spirál jellegét, valami hasonló történt, mint amikor a 19. század közepén Darwin nyilvánosságra hozta evolúciós elméletét (A fajok eredete, 1859). A kettős sprirál ismeretéből, mint kiindulási alapból fejlődött ki a molekuláris biológia. Már az 1950-es évek második felében, neves magyar szakemberektől olvasni lehetett olyan közleményeket, amelyben kifejtették, hogy a modern biológia egyenlő a biokémiával. Olyan megjegyzések is elhangzottak a klasszikus biológiát művelőkkel (botanikusok, zoológusok) szemben, hogy tőlük nem lehet mást tanulni, mint csak lelkesedést. Az 1960-as évek biológusai, de főleg a maiak már annyira telítődtek molekuláris biológiával és matematikával, hogy szinte nem is tudták/tudják, hogy korábban mit is értettek biológia alatt. A '60-as évek elején, a világ különböző pontjain bekövetkezett környezeti pusztulások azonban egy csapásra előtérbe állították a klasszikus biológián belül, a növény- és állatrendszertani, valamint az ökológiai diszciplínák művelését. Ugyanis, ha egy területen a környezetben valami degradáció történt, első kérdés, amire válaszolni kell, vajon milyen élőlények tűntek el az ott élő közösségekből. Erre pedig kizárólag a rendszertani kutatások képesek választ adni. Hazánkban az első ilyen nagy környezeti katasztrófa 1965-ben következett be, amikor is a Balatonban több ezer tonna hal pusztult el. Ezt követte az 1975-ös balatoni halpusztulás, amely kisebb méretű volt, mint a 10 évvel előtti, végül pedig a 2000. évben bekövetkezett a ciánszennyeződés a Tiszán. A tudományt akkor és jelenleg is irányítók figyelmét, a tapasztalt jelenségek nyomán, egyszerre a tavat és a folyót körülvevő vízgyűjtő területen bekövetkezett változások irányába terelték. Ekkor kezdődtek el a szervezett ökoszisztéma-kutatások. Mint ismeretes, az ökoszisztémák, amelyeknek csak gondolati határai vannak, struktúrából és funkcióból állnak. Ha vizsgálni akarjuk az ökoszisztémákat, az első lépésben az ott élő növények, állatok és mikroorganizmusok közösségét, mint struktúrát kell vizsgálni. Ez pedig csak a taxonómusok segítségével történhet meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ma a természetes és ember által befolyásolt ökoszisztémák vizsgálata korában, a taxonómia a reneszánszát éli. Ismét visszanyerte fényét a klasszikus biológia, amely a környezetünket benépesítő növények, állatok és mikroszervezetek, minél részletesebb megismerését hivatott kutatni. A fentiekből azt hiszem, hogy ma már mindenki előtt világos, hogy a molekuláris biológia kápráztató eredményei mellett, ugyanolyan fontossá váltak a taxonómiai és ökológiai kutatások is. A két nagy tudományszak nem nélkülözheti egymást. Mindebből világossá válik, hogy dr. Tóth Sándor ,/4 Bakonyvidék zengolegy faunája (Diptera: Syrphidae)" című monográfiája hiánypótló mű, mert egy jelentős terület zengolegy faunáját dolgozta fel, több éven át, saját maga és mások által gyűjtött, több ezer példány alapján, taxonómiai, állatföldrajzi, etológiai és fenológiai nézőpontból. A munka azért is mérföldkő, mert a Bakonyvidék zengőlegyeinek olyan leltárát tartalmazza, amelyre a későbbi évtizedekben vagy évszádokban dolgozó taxonómusok mindig hivatkozni fognak. Ne adja Isten, ha valami oknál fogva a vizsgált térséget természeti katasztrófa érné, az azt követően végzett zengolegy gyűjtések adataiból következtetni lehet arra, hogy milyen mértékű károsodás következett be, ezen állatcsoporton belül. És ez nem csekély eredmény. Bár, minél több vidék állat- és növényfajainak pontos leltárával rendelkeznénk, mert annak ismeretében az előállt károk kvantifikálhatók lennének.