Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - A fajok és a lelőhelyadatok felsorolása / List of species and places of occurence

Egyéb rövidítések: +MAL = Malaise-csapdával gyűjtve; +TÁL = tálcsapdával („sárgatál") gyűjtve; +FENY = fénycsapdával gyűjtve; Cf = hím; $ = nőstény. A fajok és a lelőhelyadatok felsorolása A szerzők a szerteágazó faunisztikai irodalomban általában eltérő rendszert használnak. Ugyancsak rendkívül sokrétű az alkalmazott nevezéktan. Jelen kötetben a legújabb, hat elismert zengőlégy-specialista által összeállított német faunalista, valamint rendszer (SSYMANK et al. 1999) szolgál mintául. A munka a taxonok rövid jellemzése mellett, valamennyi rendelkezésre álló alapadatot tartalmazza. Ezek a gyűjtés helye, időpontja, a példányszám hím és nőstény bontásban, a gyűjtő neve, valamint a gyűjtőeszköz, amennyiben az nem a szokásos lepkeháló (leggyakrabban a Malaise-csapda). Az adatok írása egységesen (az előző bekezdésben foglaltak sorrendjében) történik. A gyűjtőhelyek többsége közelebbi (általában földrajzi) név, melynek közigazgatási hovatartozását a zárójelben szereplő település határozza meg. A faunisztikai adatközlő fejezetben, a közelebbi nevek írásánál, a zárójeles közigazgatási névre csak az azonos nevű, de más más településhez tartozó gyűjtőhelyek (pl. Malom-völgy) esetében van szükség. Az adatok felsorolásánál alkalmazott írásjelek értelmezése: - az egyes gyűjtőhelyekhez tartozó valamennyi adatot, azaz az ún. adattömböket elválasztó jel (gondolatjel); : a gyűjtőhely neve utáni jel (kettőspont); ; az azonos gyűjtőhelyek adattömbjeit felépítő, dátumból, példányszámból és a gyűjtő személyének kódjából (illetve az esetleges további adatokból) álló ún. adatcsoportok közötti jel (pontosvessző); , az egy-egy adatcsoporthoz tartozó ún. adategységeket, azaz a dátumot, a példányszámot és a gyűjtő személyének kódját (illetve az esetleges további adatokat) elkülönítő jel (vessző). SYRPHINAE Baccha Fabricius, 1805 Közepes nagyságú, feltűnően karcsú testű, rendszerint árnyékos biotópokban, erdőszegélyekben, gyakran zárt erdőkben is élő zengolegyek. Évente általában több (legalább kettő) nemzedékük van (oligovoltinok). Lárvájuk afidofág életmódú, főleg levéltetvekkel és pajzstetvekkel táplálkoznak. Mindkét hazai fajuk előfordul a Bakonyvidéken. Baccha elongata (Fabricius, 1775) Elterjedése: Európa, Transzkaukázus, Kazahsztán, Szibéria, Nearktikus régió. Magyarországon gyakori előfordulású (TV.), főleg a domb- és hegyvidéken, mindenfelé gyűjthető. A Bakonyvidék minden kistáján megtaláltuk.