Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - A fajok és a lelőhelyadatok felsorolása / List of species and places of occurence

Spilomyia Meigen, 1803 Közepes nagyságú zengolegyek. Lárvájukat lombos fák nedves korhadékában, továbbá moha és kő alatt találták. Mind a három hazai fajuk előkerült a Bakonyvidéken. Spilomyia diophthalma (Linnaeus, 1758) Elterjedése: Európa, Transzkaukázus, Kazahsztán, Szibéria, Távol-Kelet, Mongólia, ÉszakAfrika. Közép-Európában általában ritka és lokális. Magyarországon szórványos előfordulású (I.), A Bakonyvidéken (Északi-Bakony, Bakonyalja), a Barcsi-borókásban, a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzetben, és az Aggteleki Nemzeti Parkban gyűjtötték. Régi irodalmi adatát (FÁSZL 1878) Sopronból ismerjük. Túlnyomórészt erdős vidékeken, nagyobb tisztásokon, erdőszéli cserjésekben, bukkanhatunk rá. Kisebb-nagyobb mértékben valószínűleg homokhoz kötődik, vagy legalábbis elsősorban homokterületeken (pl. Barcsi borókás) léphet fel nagyobb egyedszámban. Virágválasztása: Crataegus monogyna, Peucedanum arenarium. Lelőhelyei: Ciklámenes-erdő: 1998.05.01, lcf', TS, +MAL - Fenyőfői-ősfenyves: 2000.06.19, ÍCf, TS (174. ábra). 174. ábra: A Spilomyia diophthalma nősténye Spilomyia manicata (Rondani, 1865) Elterjedése: Európa (elsősorban Dél- és Délkelet-Európa), Transzkaukázus. KözépEurópában általában ritka és lokális. Magyarországon ritka előfordulású (IL), a Bakonyvidéken kívül az Aggteleki Nemzeti Parkban és a Mecsekben gyűjtötték. A Bakonyban főleg az Északi-Bakonyra jellemző, egyelőre nem került elő a Keleti- és a DéliBakonyban, valamint a Bakonyalján. Erdős vidékeken, öreg erdőkben, tisztásokon, ligeterdőkben, erdőszéli cserjésekben, réteken él.