Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - Összefoglaló táblázat / Summarizing table

hogy a Bakonyban az 1980-as évek közepén a kétszárnyú, elsősorban a zengolegy fauna feldolgozásában, beindítottuk az alhálóval való munkát (TÓTH 1987). Első lépcsőben, manuális módszerrel - Dévai György tapasztalatainak felhasználásával - elkészült a hegység UTM rendszerű hálótérképe (5. ábra). A gyakorlati térképezésben elsősorban a 2,5 x 2,5 km-es alháló alkalmazása vált be. A munka újabb állomásaként - Ábrahám Levente közreműködésének köszönhetően - már rendelkezésre áll a Bakony UTM hálótérképének számítógépes változata (NATURINFO számítógépes grafika) is. Ezért néhány faj ismert lelőhelyeit már ezen mutatjuk be. Elsőként az összes zengőlégygyűjtő-helyet tartalmazó hálótérképet adjuk közre (15. ábra). Összefoglaló táblázat A hegység zengolegy faunájának kutatása során nyert különböző adatok általában szerepelnek az egyes fajok jellemzésénél. Ennek ellenére célszerűnek látszik ezeket legalább részben táblázatos formában összefoglalni. A táblázat tartalmazza a fajok kistájak szerinti előfordulását, a látogatott növénytaxonok számát, az általános táplálkozási típust, amennyire lehetséges, a jellemző élőhelyet, a rajzási időre vonatkozó adatokat, néhány ökológiai jellemzőt, az egyedszámot, a dominancia értéket és a gyakorisági kategóriát. Az ökológiai jellemzők közül, a teljesség igénye nélkül, az alábbiak szerepelnek a táblázatban (zárójelben az idegen név és az alkalmazott rövidítés): tavaszi rajzású (vernalis = ve), tavaszi-nyáreleji rajzású (vernalis-praesztivalis = ve-pr), nyár eleji rajzású (praesztivalis = pr), nyári rajzású (aesztivalis = ae), őszi rajzású (autumnalis = au), egy nemzedékes (univoltin = un), két nemzedékes (bivoltin = bi), három vagy több nemzedékes (oligovoltin = ol), nedvesség kedvelő (hygrophil = hy), szárazságtűrő (xerophil = xe). Az élőhelyenkénti besorolás, amennyire egyáltalán az eddigi tapasztalatok alapján lehetséges, az alábbi biotópokat tartalmazza (zárójelben az alkalmazott rövidítés): erdő (E), eurytop (EU), mocsár (M), nedves rét (NR), rét, kaszáló (RK), száraz gyep (SZ), vízpart (V), vizes élőhely általában (VI). A besorolás természetszerűleg csak általánosságban felel meg a valóságnak, a részletesebb adatok a fajok jellemzésénél szerepelnek.