Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - A fajok és a lelőhelyadatok felsorolása / List of species and places of occurence

1990.04.24, 2cf, TS - Szénégető: 1973.07.06, 42, TS - Szilvágy: 1979.06.16, 32, CSM - Szömörke-völgy: 2000.05.09, 42, TS - Tilos-erdő: 1992.08.03, 12, TS - Vörös-Jánosséd: 1985.09.16, 12, TS; 1986.08.05, 12, TS; 1988.08.07, 12, TS; 1990.07.31, IC 22, TS - Zirci-arborétum: 1990.04.14, lcf", TS: 1990.05.04, 22, TS, +MAL; 1991.05.02, lcf, TS, +MAL; 1991.05.29, 12, TS. Paragus Latreille, 1804 Kisebb testű, melegkedvelő, általában xerophil zengolegyek, főleg szárazabb biotópokban gyakoriak. Lárváik hasonlóak a Syrphus lárvákhoz, afidofágok, valószínűleg részben gyökérlevéltetvekkel táplálkoznak. Az eddig ismert kilenc hazai fajuk közül nyolcat a Bakonyvidéken is sikerült kimutatni. Egyelőre nem került elő a területen a Paragus medeae Stanescu, 1991. Paragus albifrons (Fallén, 1817) Elterjedése: Palearktikum, Európa, Transzkaukázus, Kazahsztán, Közép-Ázsia, Szibéria, Távol-Kelet, Afganisztán, Irán, Mongólia. Közép-Európában általában ritka és lokális, Nyugat-Európában gyakoribb. Magyarországon ritka előfordulású (II.), eddigi adatai nagyjából egyenletesen oszlanak el a síkságokon és a dombvidékeken. A hegységekre kevésbé jellemző. A Bakonyvidéken csak az Eszaki-Bakonyban és a Balaton-felvidéken találtuk. A többi fajtól eltérően, elsősorban a kissé nedvesebb és dús növényzetű élőhelyeket részesíti előnyben. Lárváját aszaton (Cirsium arvense), a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae) telepén találtuk. Imágóját május közepétől augusztus elejéig gyűjtötték. Virágválasztása: Sambucus ebulus, Sempervivus tectorum, Daucus carota. Lelőhelyei: Fenyős-domb: 2000.08.02, lcf, TS - Kékkúti-hegy: 1998.05.14, lcf, TS, + MAL - Mogyorós-hegy (Liter): 1995.06.18, 12, TS - Szarvaskút: 1984.07.10, 12, TS, +MAL. Paragus bicolor (Fabricius, 1794) Elterjedése: Európa, Észak-Ázsia, Mongólia, Irán, Afganisztán, Észak-Afrika. Egész elterjedési területén ritka vagy nagyon ritka. Magyarországi adatai alapján mérsékelten gyakori előfordulású (III.), de a hazai gyűjtemények még revízióra szorulnak, a példányok egy része valószínűleg a Paragus finitimus fajhoz tartozik. Imágója április végétől szeptember elejéig repül. Rajzása nem mutat kiemelkedő csúcsot. A Bakonyvidéken első említése Balatonkeneséről származik (SZILÁDY 1941). Lelőhelyei: Csehi-erdő: 1978.07.23, lcf, TS - Cseri-erdő: 1998.04.29, lcf, TS, +MAL Durrogó: 1997.08.14, 2cf 12, TS, +MAL - Gáspár-kúti-dűlő: 1999.08.22, lcf, TS, + MAL - Kis-erdő-tető: 1983.05.17, lcf, TS - Kis-láz: 1999.05.13, lcf, TS, +MAL Kőmagas: 2000.08.02, lcf, TS - Külső-tó: 1958.06.04, lcf, MF; 1958.06.04, lcf, ZSIG; 1972.07.05, lCf, TS - Meleg-hegy: 1998.05.03, lcf, TS, +MAL - Mogyorós-hegy (Liter): 1992.06.11, lcf, TS; 1995.06.18, 2Cf 12, TS; 1996.06.14, 2Cf, TS - Nagy-mező (Balatonakaii): 1997.06.03, lCf, TS, +MAL - Szénégető: 1973.07.06, 2Cf 12, TS Vinye: 1957.08.07, lcf, PJ - Zab-mező: 1997.05.15, lCf, TS, +MAL.