Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

„De jártam Tihanyban napsütésben a zamárdi kompon át, a minden magyar lelket költőivé andalító Balatonon át, öreg révészekkel, akik a legendákat nem könyvekből, hanem még öregebb révészektől hallották, kisaszszonyokkal, akik előre megtanulták a költeményt, amelyet a kolostori visszhangnakfeladnak, balatoni urakkal, akik földi javaiknál büszkébbek voltak az atyafiságra, amely a költő Ányos vagy a regélő Kisfaludy családjához fűzte személyüket - amikor a zárda tornyai árnyékhidakat vontak a fénylő vizekre, amely hidakon járni-kelni láthatták a múlt időknek kedves embereit, századok emlékeiből maradott arcokat, őseink mélabús kedveire gondolkoztató dalokat hallottunk, megéreztük azt a magyar mitológiát, amelylyel Tihanyt és a Balatont népesítette be a hazai fantázia. És amikor partot ért a sajka, gyermekhad mondott verses regét a tornyok alatt nyugvó jeruzsálemi Endréről, a tihanyi mester jóvoltából. " (Krúdy Gyula, 1921. Tihanyi emlék)