Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

sát, visszatelepítette a hajdani nagyobb kiterjedésű erdőfoltokat. Ugyanakkor nagy mértékben megnövekedett a beépített területek aránya, és elsősorban a szántók, szőlők alatt felgyorsult a talajpusztulás. A mezőgazdasági hasznosítás már a századelőn sem vette figyelembe a talajtani adottságokat. A félsziget védetté nyilvánításával a terület ökológiai adottságainak jobban megfelelő gazdálkodás kialakítására nyílt lehetőség. Ma a terület lakossága elsősorban az idegenforgalomból és a mezőgazdálkodásból nyer jövedelmet, ugyanakkor mindkét tényező károsíthatja a félsziget védett értékeit és talajait. Ezért szükségesnek tartottuk a szántó- vagy szőlőhasznosításnak alkalmas területek felmérését, a talajtani adottságoknak megfelelő művelést. Ez a fenntartható mezőgazdálkodás számára is adatokat nyújt. A felmérés szükségességét néhány erősen pusztuló talajú szántóterület (pl. Gödrös) is indokolta. • A talajtani vizsgálatokból és adatokból a gyakoriság diagramok és a terepi tapasztalatok segítségével megállapítható, hogy a félsziget talajaiban szélsőséges agyag- vagy homoktartalom, szikesedés vagy savanyodás nem gátolja a mezőgazdasági hasznosítást. Ugyanakkor a sekély termőréteg, a szélsőséges vízgazdálkodás és az erózióra való hajlam kizárhatja az intenzív talajhasználatot. Ezért a sekély termőrétegű, nagy lejtőszögű, valamint szélsőséges vízgazdálkodású területeket három térképrétegben (layer) ábrázoltuk, majd hoztuk fedésbe. A lejtőszögtérkép a domborzati térkép GIS-programmal történő átalakításával készült, a sekély talajú területeket a szúróbotos és a talajszelvényekben mért adatokból interpoláltattuk, a vízhatás megjelenítéséhez a genetikus talajtérkép talajfoltjait használtuk fel. A három réteg egymásra lapolásával megrajzoltuk Tihany szántónak vagy szőlőnek alkalmatlan, intenzív műveléssel potenciálisan károsítható területeit. • A fentiek szerint a félszigetet ölelő hegykoszorú, a mozaikos, változatos domborzatú helyek (Gejzírmező, Gödrös, Diós), valamint a tavak környéke és a mocsaras területek alkalmatlanok az intenzív mezőgazdálkodási használatra. Ugyanakkor ezek a területek a biotóphálózat tervezésénél, a zöldfolyosók létrehozásánál előnyt élvezhetnek. Végezetül megjegyezzük, hogy a Tihanyi-félsziget talajai olyan értékek, amelyek nemcsak a talajpusztulással szemben érdemelnek védelmet, hanem mint önálló természeti képződmények is védelmet és bemutatást kell, hogy élvezzenek. Akárcsak az alattuk található geológiai feltárások, a felettük díszlő növények, a rajtuk élő állatok, vagy az épített műemlékek.