Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE - A TALAJTÉRKÉPEZÉS TAPASZTALATAI - A mezőgazdasági hasznosíthatóság értékelése - A tájhasználat alakulása, tradíciók és lehetőségek

té alakult. Ekkor a természetvédelmi törekvéseknek megfelelően új erdőterületekkel gyarapodott Tihany, a szántók és legelők aránya pedig a fokozottan védetté nyilvánított területek növekedésének hatására csökkent. Az eddigi adatokat feldolgozva a változások a következő grafikonban összegezhetők (10. ábra). A kertterületek aránya nem túl magas, és változást sem mutat. A szőlő a filoxéra pusztítása után lecsökkent, majd újra növekedni kezdett, amiben az állami gazdaság alapítása is szerepet játszott. A nádasok területe a természetvédelmi törekvéseknek megfelelően lassan nő. Ugyancsak a természetvédelemnek köszönhetően történtek meg az erdőterületek viszszatelepítései. A rétek, legelők, és főleg a szántók aránya csökkent. Továbbra is rendkívül magas a kivett területek mennyisége. Megvizsgáltuk, hogy az 1989-es politikai változások hatottak-e a táj alakításra, a táj hasznosítására. A privatizációnak köszönhetően a szántóterületek kis mértékben gyarapodtak. Ez részben a szőlő rovására történt. A területhasznosítás jobban figyelembe veszi a területi adottságokat, bár a termeszthető növények körét és a legeltetés ütemét, az állatok számát - a természet- és talajvédelemnek megfelelően - a szaktanácsokra alapozva lehetne javasolni a termelők és állattartók számára. Az eddigieket összegezve kiértékeltük az utóbbi 100 év tájhasznosításának változását (11. ábra). Az ábrákból kitűnik, hogy 100 év alatt a szántóterületek aránya csökkent a hagyományos mezőgazdasági termelés szerepvesztése miatt. A szőlő területe az 1960-as telepítések következtében megnövekedett. A természetvédelmi felügyelet és az újratelepítések következtében az erdőterület megnövekedett, és a nádasok is lassan növekedő tendenciát mutatnak. A legelőterületek csökkentek. A kivett területek aránya felülmúlja az összes többi területet. Ide nemcsak a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területek tartoznak, hanem a növekvő üdülő- és nyaralóterületek is. A beépítés üteme különösen az 1950-es évektől fokozódott, ez a változás nyomon követhető a félsziget légi fotóin is. A Tihanyi-félsziget természeti és társadalmi adottságaiból, tehát a táj használatból három használati mód emelkedett ki: a mezőgazdasági művelés, a természetvédelem és az idegenforgalom. A három hasznosítási lehetőség sok ponton ellentmond egymásnak. A tájelemzésnél e három tényező ütköztetése szükséges. Mivel Tihany lakosai hagyományosan a szántó, szőlő és gyümölcs ágazatokból, és kisebb mértékben az állattartásból látták el magukat, a mezőgazdaságnak ma is komoly súlya van a táj alakításban. Az 1930-as évektől növekvő ütemű idegenforgalom nemcsak a kulturális emlékeket célozza, hanem a félsziget természeti értékeit is, azonban a táj megőrzéséhez éppen annak védelme, megóvása szükséges. A harmadik tényező - talán éppen ez utóbbi indok miatt - a természetvédelem, amelynek súlya az 1950-es évektől emelkedett. A mezőgazdasági használatból a talajokat leginkább a szántó és a szőlő, kisebb mértékben a legeltetés érinti. Míg a kert és gyümölcs ágazatok ma a kiskertekbe, udvarokba szorultak vissza, addig a szőlők és szántók ma is nagy területet tartanak művelés alatt. A művelés Tihany több pontján gyorsította meg a talajok átalakulását, pusztulását. Ilyen pontok a Külső-tó és az Apáti-hegy közötti hegyoldali területek, évről évre kopik a Diós és a Gödrös talajtakarója. Az antropogén hatásokkal foglalkozó fejezetben ezért is emeltem ki a talajpusztulás jelentőségét. A fenntartható mezőgazdaság és tájhasználat alappillére tehát olyan, területhez és talajhoz alkalmazkodó gazdálkodás lenne, amely nem károsítja a talajtakarót és a természetvé-