Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

EREDMÉNYEK - A DOMBORZATI ALAPTÉRKÉP FELDOLGOZÁSA - A talajtérképek és talajtani adatok feldolgozása

Rétláp talaj öntésagyag, agyagos löszös hordalék változó (40-60 cm) a magas talaj­vízállás miatt túl bő ned­vesség Jellemzője a szerves anyag nagy mennyisé­gű felhalmozódása, amelynek jelentős ré­sze rostos tőzegből áll. Gyakori a gl ej, ben­ne vörös, rozsdás márványozottsággal. Víz­gazdálkodását nagymértékben meghatároz­za a talajvíz szintje. A tápanyag-gazdálkodás nagyon változó. A nitrogén felvehető for­mába jutását sokszor fékezi a túlzott meny­nyiségű talajvíz. Természetes növényzete nádas, magassásos, néha láprét. Az erdők előőrsei, elsősorban bokorfüzesek szintén megtalálhatók rajta. Nyers öntéstalaj öntésho­mok, agyag, löszös lejtő­hordalék 10 cm (eltemetett rétegek) a magas talaj­vízállás miatt túl bő ned­vesség Jellemzője, hogy időről időre vízborítás alá kerül, és ezért jellegzetes humuszos szint nem alakulhat ki. A szárazabb időszakokban is magas talajvíztükör és változó talajvízállás jellemzi. Vízgazdálkodása attól függ, hogy az egyes rétegek külön-külön milyen vízgaz­dálkodási tulajdonságúak. Tápanyag-gazdál­kodása változatos. Növényzetére a mandula­füzes pionírnövényzet, bokorfüzesek, ké­sőbb fa alakú fűzligetek jellemzőek. Lejtőhor­dalék talajok agyagos, löszös, lejtő­hordalék, néhol homok is változó (10-50 cm) 90-140 mm Víz- és tápanyag-gazdálkodása változatos, de rendszerint jó, kellő levegőzöttséggel is ren­delkezik. Természetes vegetációként a leg­több helyen a gyertyános-tölgyest, esetleg a völgyekben, patakmedrek közelében a fel­húzódó égert lehet megemlíteni. Ezen lápos réti talajok A szintjében sok csigahéjat találtunk. A talajok alapkőzete óho­locén-felsőpleisztocén durva mészkő- és dolomitkavics, agyagos-kőzetlisztes hordalékkúp anyag, illetve a Balaton felőli öblözetekben holocén tavi agyag. A fizikai féleség az alapkő­zetnek megfelelően agyagos vályog. A 71-es sz. műút felé haladva az enyhén emelkedő felszín alatt a talajvíz egyre mélyebb­re kerül, és alakul át a lápos réti talaj réti jellegűvé. A területen természetes növénytakarót találtunk, ami leginkább bokorfüzeseket és ligeteket, vagy még ritkábban elhelyezkedő nyáras foltokat jelent. Az Aszófőhöz közeli sarokban, a műút másik oldalán, a durva mész­kő- és dolomitkavics hordalékkúp alapkőzet hatásának következtében létrejött rendzina ta­lajok mezőgazdasági hasznosítás alatt állnak. Fizikai féleségüket részben a kőzetlisztből öröklött vályog adja. A kőzettörmelék a felszínen is látható, feltehetőleg innen származik a terület neve: Köves-földek. Az itt ásott és fúrt szelvények alapján megállapítottuk, hogy a talajok általában 25-30 cm-es termőréteggel rendelkeznek. A Köves-földeket a DK-i határon húzódó árok és nyárfasor választja el az Apáti-lapos­tól, amelynek D-i határa az Apáti-hegy lábánál húzódik. Ez a terület már valamivel maga­sabban fekszik, mint a Köves-földek vagy a Diósi-rétek, de még mindig érezhető a vízhatás. A Balaton öntése meszes kőzetet szolgáltatott a talajok alapkőzetéül. A szárazulás követ­keztében megváltozó vegetációkép hatására az eredeti réti talajon átalakulási folyamatok indultak el a csernozjomosodás irányába. A terület a Ny-i hegykoszorú (Apáti- és Nyereg­hegy) felé emelkedik, a lejtőszög növekedésével pedig együtt nő az erózió és csökken a ta­lajok termőrétege. Megfigyeléseink szerint ezek a folyamatok hozzájárultak ahhoz, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom