Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)
EREDMÉNYEK - A DOMBORZATI ALAPTÉRKÉP FELDOLGOZÁSA
EREDMÉNYEK A domborzati alaptérkép feldolgozása Mind a terepi felvételezés tervezésekor, mind a talajok felvételezésénél a domborzati térképet használtuk alaptérképként. A domborzati térkép ismerete, elemzése nélkül a kitűzött feladatokat nem lehetett volna megvalósítani. A domborzat ugyanis nemcsak a talajképződést befolyásolja, hanem a földhasználatot, a gazdálkodás lehetőségeit, a művelés módját is megszabja. Fontos szerepet játszik az erózió kialakulásában és annak mértékében. Ahhoz tehát, hogy a talajokat megismerjük, a talajképződés feltételeit megértsük, a talajtérképeket elkészíthessük, majd azok segítségével a fenntartható gazdálkodáshoz javaslatokat adhassunk, szükséges a domborzati térképek feldolgozása. A feldolgozáshoz szükség volt a térkép digitális változatára. Ezért először az 1:10 000-es domborzati (szintvonalas) térkép digitális változata készült el. A poligonos felépítésű digitalizált térkép adatbázisába a szintvonalak tszf. magasságának adatai kerültek. Emellett a domborzati térkép magassági adatai különböző tárolási módokba kerültek, amelyek a későbbi munkát könnyítették meg. A szintvonalas ábrázolás mellett az egyik ilyen megjelenítési mód a félsziget 3 dimenziós (3D) terepmodellje (5. térkép). A 3D terepmodellel elsősorban a talajok elterjedését, azok domborzattal való összefüggéseit kívántuk szemléletessé tenni. A másik tárolási módban a magasságok felületekkel jellemezhetők. Ebben az esetben a vizsgált területet szabályos idomokkal (háromszögekkel) kerülnek lefedésre. A lefedéshez használt idomok csúcspontjainak magassága meghatározható. A háromszögekkel történő lefedést Triangulated Irregular Network (TIN-) modellnek nevezik (6. térkép). További magassági pontok meghatározásához (mint a későbbiekben, a lejtőszög-kategória térkép elkészítésénél) a már ismert pontok alapján interpolációval számolt a program. A Tihanyi-félsziget TIN-modellje szemléletesen mutatja be a domborzati viszonyokat, a félszigetet övező hegykoszorút, a három vízgyűjtő mélyedést, és a nyakban valamint a DK-i csücsökben található alacsony fekvésű területeket. A domborzati térkép digitalizálásával olyan segédtérképek álltak rendelkezésre, amelyek lejtőkategória térkép elkészítését tették lehetővé. A 3D térkép és a szintvonalas térkép segítségével az Arclnfo programcsomag lejtőszög térképet tudott modellezni, amely segítségével a lejtőket kategóriákba sorolhattuk. A kategóriák az eróziós felméréseknek megfelelő tartományok. Ezeket a tartományokat a 7. térképen mutatjuk be. Az ábrázolt lejtőkategóriákat (0-5%, 5-12%, 12-17%, 17-25% és 25% felett) STEFANOVITS (1992) nyomán választottuk ki, ezen kategóriák alapján a mezőgazdasági hasznosítás lehetőségei, az erózió várható mértéke előre becsülhető. A lejtőhatás az irodalmi adatok és terepi tapasztalatok alapján is fontos szerepet játszik a félsziget talajképződésében. A talajok vastagsága nemcsak a tömör alapkőzetű hegytetőkön, platókon kicsi, hanem a lejtők felső szakaszain is. Az erózió a talajanyagot a lejtők alján és a völgyekben halmozza fel. A felvett karbonáteloszlás nem követi a lejtők elhelyezkedését, inkább az alapkőzetnek megfelelően alakul. Ugyanakkor a lejtők irányában lefelé mozgó talajoldat a félsziget más részein másodlagosan visszameszezheti a talajokat. A felső talajszint kőtartalma, a kőzettörmelék mennyisége viszont jól mutatja az erózió kiterjedését, hiszen a kőzettörmelék nemcsak a sekély termőrétegű váz- és kőzethatású talajokban található meg, hanem a lejtők aljában felhalmozódó talajanyagban is. Mindezen folyamatokat nyomon lehetett követni a félszigetet átlósan átszelő vonal mentén vett, sűrített