Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

ANYAG ÉS MÓDSZER

A terepbejárások után kezdtük el a talajok térképezését. A ponthálózat felvételezését a Pürckhauer-féle szúróbotos technikával végeztük (FINNERN /ed./ 1994). Ez az eljárás sok ponton tett lehetővé talajtípus-, szintvastagság-, szín-, fizikai féleség, karbonát-, kémhatásés nedvességvizsgálatokat anélkül, hogy a talajokat erősen bolygatta volna, és alkalmasnak bizonyult a talajfoltok durva elkülönítésére. A szúróbot anyagát tekintve rendkívül szívós ötvözetből készült, és keménysége miatt könnyedén megmintázhatok vele az erősen tömődött, vagy nehéz agyagos, esetleg a kőtörmelékes talajok. A talajtípusok és a határok pontosítása érdekében a legjellegzetesebb helyeken talajszelvényt kellett nyitni. A szelvények helyét elsősorban a botanikai szempontból is vizsgált pontokon határoztuk meg, a talajtérképezés iránymutató elveinek figyelembevételével (SZABOLCS /szerk./1966, BARANYAI et al. 1989). A talajtípusok megállapításához és a szelvények leírásához STEFANOVITS (1992) és SZODFRIDT (1993) munkái szolgáltak útmutatóul. Majd szintenként vagy rétegenként (igény szerint) mintavétel következett. A vett talajminták laboratóriumi elemezése az érvényben lévő szabványok alapján zajlott (BuzÁs 1988,1993), és elsősorban általános talajtulajdonságokra és a tápanyag-ellátottságra terjedt ki. A talajok vízgazdálkodásának megítéléséhez a vizsgálati eredmények, FINNERN (ed.) (1994), valamint GORTNER és HARRACH (1994) munkái alapján becsültük a hasznosítható vízkészletet, és soroltuk kategóriákba a talajtípusokat. A későbbiekben újabb mintákat vettünk, annak érdekében, hogy a talajfoltok homogenitását ellenőrizzük, és a talajokról minél több adatot nyerjünk. A határok pontosításához a feltételezett váltások határán a szúróbotos felvételezések számát növelni kellett. A pontok betájolásához kezdetben a hagyományos eszközöket (vonalzó, körző, tájoló, légifotó, mérőszalag, lépéssel történő kilépés, lejtőszögmérő) használtuk, a későbbiekben pedig (a talaj szelvények feltárásakor) GPS (Global Position System) mérőműszert vettünk igénybe (Sony Pyxis IPS-760). A térkép megrajzolásához a felvételezési pontok, a talaj szelvények és a laboratóriumi vizsgálatok szolgáltatták a legfontosabb adatokat. A határok meghúzásához a már említett domborzati, vegetáció- és geológiai térképek nyújtottak segítséget. A térkép megrajzolása után egy, a geológiai térképen felvételezett, a félszigetet ÉNy-DK irányban szelő átló mentén végighaladva, 50 méterenként szúróbotos mintát vettünk. Ezzel ellenőrizni akartuk, hogy a talajfoltok határát pontosan sikerült-e megrajzolni. A harmadik stáció az adatfeldolgozás volt. A térképek elkészítése után a feldolgozás matematikai-statisztikai módszerekkel, valamint a térképek és adatok egymás melletti kezelésével lehetséges. A probléma megoldására a térképek számítógépes adatfeldolgozását találtuk a legmegfelelőbbnek (KERTÉSZ 1991, 1994). A feladat elvégzésére az irodalomban is megjelölt GIS-rendszert, illetve annak egyes elemeit választottuk ki. DETREKŐI és SZABÓ (1995) szerint GIS (Geographical Information System, Földrajzi Információs Rendszer) rendszernek azokat a rendszereket nevezzük, amelyek a helyhez kötött információk gyűjtésére, feldolgozására, elemzésére, kezelésére, és térképszerű megjelenítésére alkalmasak. Az adatok jelentik a térinformatikai rendszerek legfontosabb, egyben legköltségesebb részét. Mind a költség, mind az időtállóság szempontjából a legnagyobb jelentősége az adatoknak van (DETREKŐI-SZABÓ 1995). A térképek feldolgozásához és a térinformatikai adatbázis felépítéséhez a PC Arclnfo programcsomagot használtuk. A kész adatbázisból a szükséges elemzések elvégzése, térképek nyomtatása Arc View modul segítségével készült. A statisztikai vizsgálatokat SVÁB (1967) útmutatása alapján végeztük el. Az elvégzett munkát és abban a GIS-rendszer szerepét a következő ábrában összegeztük (7. ábra).