Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

ANYAG ÉS MÓDSZER

ANYAG ÉS MÓDSZER A tapasztalatok szerint a talajok vizsgálata három, egymástól jól elkülöníthető részre osztható. Ezek a részek a rekonstrukciós fázis, a terepi felvételezés és labormunka, valamint az adatok kiértékelése (BARCZI et al. 1995). A talajok jelenlegi állapotának felmérését megelőzi a táj korábbi állapotának rekonstruálása, így a talajokat ért hatásokat viszonyítani lehet a természetben lezajlódó változásokhoz. Ezt a munkát az irodalmi összefoglalásban részben már ismertettük. Második lépcsőként a jelenlegi állapotok felmérése, rögzítése következett. VÁRALLYAY és Szűcs (1978) szerint Magyarország 1:100 000 léptékű talajtérképe alapján a táj- és településrendezés tervezése, a mezőgazdasági termelés körzetesítése, a természeti erőforrások felmérése, valamint ökológiai, környezetvédelmi, természetvédelmi célú kutatások egyaránt tervezhetők az adott léptéknek megfelelően. Ugyanakkor a szerzők hangsúlyozták, hogy a nagy méretarányú térképek iránt a jövőben az igény nőni fog. A térkép alapján készült el a Magyarország termőhelyi adottságait és agroökológiai potenciálját meghatározó tényezők 1:100 000 léptékű térképe (VÁRALLYAY et al. 1979,1980). Az agrotopográfiai térkép multidiszciplináris adatbázist képvisel (VÁRALLYAY 1985). BREIMER és munkatársai (1986) megállapították, hogy az 1:10 000 léptékű, nagy méretarányú térképek elsősorban kis területek térképezésére alkalmasak. Ez utóbbi megállapítások alátámasztották azt is, hogy a térképezést és értékelést nagy méretarányú térképeken végezzük el. Mindezek alapján a Magyar Térképészeti és Kartográfiai Intézet 1983-ban készült, 1:10 000 léptékű EOTR térképeit (8,9) használtuk alaptérképként (43-412 sz. Tihany, 43-234 sz. Balatonfüred). Ezek a térképlapok domborzati (szintvonal) és művelési ági adatokkal szolgáltak. A Magyar Honvédség légifotó-archívumából szintén beszereztünk néhány, a félsziget fölött készített képet. Mivel az 50-es évektől készültek légi felvételek az ország területéről, így a legkorábbi fotó ebből az időből származik. A térképezéshez közvetlenül az egyik legutolsó felvétel (repülés: 1984. 08. 21., infravörös légi fotó, FÖMI archívum) nagyított színes felvételét alkalmaztuk (10). Ezen a fotón a vegetációváltozások, az erózió és a művelési ágak jól leolvashatók voltak. A légi fotók más légi fotókkal való összehasonlításra szolgáltattak alkalmat, illetve a terepbejárások kiindulópontjainak tervezéséhez nyújtottak segítséget. Digitalizálásra, számítógépes elemzésre a felvételek közvetlenül nem voltak alkalmasak. A térképek és légi felvételek elemzése és tanulmányozása alapján felvételezési ponthálózatot terveztünk. A ponthálózat tervezéséhez felhasználtuk a terület 1:10 000 léptékű geológiai, geomorfológiai, vízrajzi és talajtani térképeit (LÁNG /szerk./1970). A ponthálózatot a régebbi talajtérkép foltjai alapján, a kőzethatárok mentén, a vegetáció és a domborzati viszonyok figyelembevételével alakítottuk ki. Ez a ponthálózat nem négyzethálós rajzolatú, hanem szabálytalan, mivel így a felvételezési pontok a változatosabb, mozaikosabb terepen tetszőlegesen voltak sűríthetők, és így reprezentatívabb képet kaphatunk a talajviszonyokról. Mivel leendő térképeinket számítógépes adatfeldolgozással akartuk elkészíteni, ezért figyelembe kellett venni az eszközök pontosságát. Az 1:10 000-es méretarányban a legkisebb folt, amit a digitalizált térképen egyértelműen ábrázolni lehet, a 2 x 2 mm-es négyzet volt, ami a terepen 20 x 20 méternek felel meg. A felvételezési ponthálózatot a terepbejárások tapasztalatai alapján pontosítottuk. Elsősorban a kora tavaszi terepbejárás és a nyár végi terepmunka szolgáltatott adatokat, és az eróziós viszonyok, a vegetáció változásai, az időszakosan vízállásos talajok, a száradás hatására zsugorodó, repedező talajfelületek módosították a felvételezési térképet.