Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - Éghajlat

tartja a helyi sajátosságok megfigyelését. A félszigetet egymástól eltérő sajátosságú terepszakaszokra osztja (4. ábra). 4. ábra: A Tihanyi-félsziget eltérő sajátosságú terepszakaszai. ENDRŐDI (1963) nyomán Aa, Ab, Ac: az átlagosnál kiegyenlítettebb, Ba, Bb: az átlagosnál szélsőségesebb területek ENDRŐDI 1966-ban újabb adatokat közölt a hideg légtavak kialakulásáról. Ebben a munkában már a talajtani vagy talajszerkezeti fagyzugok jelentőségét is kiemelte. Megállapította, hogy a Külső-tó feletti alacsony hőmérséklet létrejöttében a morfológiai viszonyok mellett jelentős szerepet játszik a kiszárított tófenék rossz hővezető-képességű talaja is. Ennek kapcsán a D-i oldalon elhelyezkedő levendula-ültetvényekre élősövények és kerítések létesítését tartja célszerűnek. ANTAI és KISSNÉ TÓTH (1974) a balatoni hőháztartásmérések eredményeit közölte. Méréseket végeztek a Tihanyi-félsziget levendulaállományában is. Itt a talajok alapkőzete bazalttufa, amelyen 20-40 cm vastagságú talajok alakultak ki. A talajok fedettsége 70-80%-os. Megállapították, hogy a vékony talajrétegen élő, délben erős sugárzásnak kitett állomány nem kapott szükséges vízutánpótlást, így a növény szabályozta párolgását. KISSNÉ TÓTH (1974) a zúzmarát vizsgálta a Balaton térségében. Tihany 11 és 10 napos értékeivel az egyik legmagasabb értéket képviseli a Balaton-menti értékek közül. PÉCZELY (1974a) a csapadék eloszlását vizsgálta. Tihanyban 582 mm évi csapadékot mért az 1931-től 1960-ig terjedő évek átlagában. A csapadék mellett a levegő nedvességi viszonyait is tárgyalta (1974b). Eredményei között szerepel, hogy a tó párolgó vize állandóan biztosítja a helyi párautánpótlást. A felszín közeli légtér szélklímájának vizsgálata kapcsán (1974c) PÉCZELY is megfigyelte a Tihanyifélsziget hegyeinek terelő hatását. Tihany visszafogja a Bakony felől fújó szeleket, így a viharos napok száma is csekélyebb. ANTAL (1974) a terepklimatológiai módszerekről közölt cikket. Adatgyűjtése megtervezéséhez mindenkor a helyszínrajz és a domborzati térkép volt a kiindulási adat. A helyszíni terepszemlék során a felmérendő terület domborzati és helyrajzi viszonyait, talajtípusait, növénytakaróját és az adatgyűjtést befolyásoló gazdasági tényezőket is felmérték. ENDRŐDI (1974) az előző metodika alapján végezte el a Tihanyi-félsziget terepklimatológiai jellemzését. A leírt terepklimatológiai körzetek fontos támpontot jelentettek az üdülés érdekében létesítendő lakóhelyek színhelyének kijelölésénél, és a mezőgazdasági termelésre alkalmas területek objektív alapokon történő kiválasztásánál is.