Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG KARSZTOSODÁSA

(21. ábra) fordulnak elő. Ezek belsejében a karsztos mélyedések sorokba rendeződhetnek vagy szabálytalan csoportokat alkotnak. Az áldepressziók területén a mélységi anyagszállítás mellett a fedőüledékek át- meg áthalmozódnak. A kialakuló újabb karsztos formák háttérterületét a depressziók korábbi akkumulációs térszínrészletei (fosszilizálódó karsztformákkal) adják (22. ábra). Nagy kiterjedésű kúpos felszínű rög karsztosodása Nagyobb kiterjedésű rögökön vízhálózat alakul ki. A kitakarodas lineáris erózióval történik. E térszínek völgyei, amelyeknek talpai és oldallejtői karsztosodnak, aktív vagy nem aktív, kifejlődött vagy kifejlődő epigenetikus völgyek. A feltárulás lehet keresztirányú és hosszanti (VERESS 1991). - Keresztirányú feltárulás esetén (48. ábra) a kúpsor és a völgy iránya eltér. A Csatkai Kavics Formáció anyagába mélyülő völgy talpán karsztos és nem karsztos sávok váltakozhatnak. (Utóbbi helyeken a völgy a kúp tetőszintjéig mélyült.) A karsztosodás ott megy végbe, ahol a völgytalp eléri a karbonátos kőzetet. A jelenség a lösszel vagy áthalmozott fedőüledékkel elborított völgytalpakon játszódik le. Ekkor rejtett kőzethatáron fedett karsztos víznyelő képződhet (mélységi állefejeződés, vakvölgy-kialakulás). Ilyen fedett karsztos víznyelő pl. a K-l jelű (Hárskút község, Kleintanya közelében). Többnyire azonban szimmetrikus rejtett kőzethatáron képződött víznyelős töbrök sora alakul ki az epigenetikus völgy talpán (ezek között álvíznyelők is előfordulhatnak). A bemélyülés, ill. a kitöltő löszborítás áthalmozódása során újabb kúpok felett vékonyodik ki a fedőüledék és így újabb víznyelős töbrök képződnek. A víznyelős töbrök háttérterületét az epigenetikus völgy talpa és oldallejtői képezik. Az álvíznyelők vagy víznyelős töbrök erőteljesen feltöltődnek, miután ezek a fölöttük lévő völgytalprészletek üledékeinek üledékcsapdái. Az eltemetett kúpok kitakaródása kismértékű, ugyanis a karsztosodási helyek feletti völgytalpak üledékei a kúpon túlra már csak kismértékben szállítódhatnak (túlfolyás), továbbá a karsztos mélyedések csak kevés üledéket képesek befogadni. A kitakaródott kúp tetőszintjén utánrogyasos töbrök is előfordulhatnak. E karsztosodási altípus jellemzi pl. a Hárskúti-fennsík központi részén a Szilfakő-völgyet (13. kép). - Hosszanti feltárulás során a völgy kialakulhat a kúpok felett vagy a kúpok között. Előbbi esetben a nem aktív, kifejlődött epigenetikus völgynek a laza üledékekben kialakult oldala gyorsan lepusztul. így lepusztul a völgytalpon kialakult karsztos mélyedések háttérterülete, ezért a mélyedések lecsonkolódnak (49. ábra). Esetleg vízelvezető járatuk megmarad, ilyen csonk Hárskút határában a Gyenespusztai-barlang (2. kép). A kúpsorok közé bemélyülő völgy (kifejlődő epigenetikus völgy) a Csatkai Kavics Formáció alól feltárja a kúpok tetőszintjét és oldallejtőit (50. ábra). A feltárult, de a fel nem tárult részek is, melyek az epigenetikus völgy oldallejtői, lösszel elborítódhatnak. Ahol a lösz a lejtőlemosás során kivékonyodott, rejtett kőzethatár fejlődik ki és víznyelős töbrök, álvíznyelők képződnek. Ezen karsztos mélyedések a völgyoldalban a völgy irányával megegyező sorokba rendeződnek. A fedőüledékek lepusztulása következtében a rejtett kőzethatár és így a karsztosodás felfelé eltolódik. A fedőüledék nélküli völgyoldal-részeken azonban oldásos töbrök is kialakulhatnak. E karsztosodási változat jellemzi a Hárskúti-fennsík központi részén az Öregfolyás völgyét (12., 14. kép).