Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG KARSZTOSODÁSA

36. ábra. Uralkodóan lineáris erózió (Pápalátó-kő alatt) során (a), valamint lejtőlepusztulás (Ö-32 jelű bar­lang környékén) során (b) kialakult maradványformák (a. VERESS 1981a nyomán; b. Id. a Cholnoky J. BKCs. 1981. Évi Jel.-t) Jelmagyarázat: a. 1. sziklafal; 2. maradványbarlangcsonk; 3. vertikálisan megnyúlt, kör vagy szabálytalan keresztmetszetű járhatatlan maradványbarlangcsonkok; 4. maradványbarlangroncs; 5. kürtőroncs; 6. mennyezet maradványos barlangmaradványok; 7. barlangmaradvány (folyosószerű); 8. barlangmaradvány (teremszerű); 9. sziklahíd; 10. gömbüst a sziklafalon; 11. omladék; 12. törmelék, talaj; 13. lejtő dőlésiránya; 14. turistaút b. 1. réteg dőlésiránya és dőlésszöge; 2 sziklafal; 3. sziklafal magassága (m); 4. lejtő dőlésiránya és dőlésszöge; 5. járható maradványbarlang bejárat; 6. járhatatlan maradványbarlang; 7. járhatatlan maradvány­barlangroncs (átjáróbarlang); 8. karsztos járat magassága a sziklafalban (m); 9. barlangmaradvány; 10. felsza­kadás (sérült mennyezetű maradványbarlang); 11. törmelék; 12. mennyezetomladék Áramló karsztvíztől független karsztosodási típusok Az áramló karsztvíztől független karsztosodás azokon a rögökön, rögcsoportokon ját­szódik le, amelyek az áramló karsztvízöv (főkarsztvíz vagy karsztvízemeletek) kialakulásá­nak idejére kiemelt helyzetbe kerültek. Az ilyen rögökben a karsztvíz szintje az üregesedés idején már jelentősebb mélységben helyezkedett el a karbonátos fekü felszínéhez képest, vagy nem alakultak ki olyan völgyek, amelyek talpa a karsztvízszintig mélyülhetett. Előfordulhatott, hogy az epigenetikus völ­gyek, amíg fejlődésük tartott, a karsztvízszint fölé kerülő üregeket elérték és feltárták. Ezt követően azonban a fejlődésük hamarosan befejeződött, miután környezetük fedőüledéke­inek lepusztulása miatt vízfolyás nélkül maradtak (nem aktív kifejlődött epigenetikus völgy). Az ilyen rögökön üregfelnyílásos völgyfejlődés már nem lehetett, illetve nem lehet. A nem aktív, kifejlődött epigenetikus völgyek oldalaiban kisméretű (néhány dm-es kiterje­désű) üregek előfordulhatnak. E formák azon üregesedési zónának a maradványai, amely nem nagy vastagságban alakult ki még a völgy átöröklődése előtt. Az itt végbemenő karsztosodásban a vízáteresztő fedőüledéken (lösz) átjutó csapadék­víznek jut szerep. A karsztosodásra a karsztvíz vagy a karsztvíz által kialakított üregesedés nem hat. A fedőüledékek lepusztulása (vagy az akkumuláció) végbemehet töréslépcsőkkel, ki­emelkedésekkel (kúpok), valamint paleokarsztos mélyedésekkel tagolt karbonátos felszíne­ken. A fedőüledékek lepusztulhatnak (kivékonyodhatnak) lejtőlemosással, lineáris erózió­val és mélybeli anyagelszállítással. Az eltérő típusú karsztosodás eredményeként eltérő le­het a karsztformák sűrűsége, eloszlása, mérete, típusa (illetve a különböző karsztforma tí­pusok gyakorisága), helyzete és geomorfológiai környezete. A kitakarodas jellege és így a karsztosodás is a már említetteken kívül függ a rögök, rögcsoportok kiterjedésétől, abszo­lút és relatív magasságától, a felszínfejlődési előzményektől (altípus és változat). E számos tényező következtében és a kisszámú karsztosodó térszín miatt az egyes rögök, rögcsopor­tok karsztosodása egyéni arculatú. Mégsem alakulnak ki karsztos kistájak a hegységben, mi­után a karsztos formák kis mérete és kicsi sűrűsége miatt a rögöknek és rögcsoportoknak a karsztosodás nem képes önálló arculatot adni. A kitakaródási típusok az alábbiak (IV. táb­lázat).

Next

/
Oldalképek
Tartalom