Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG KARSZTOSODÁSA

34. ábra. Forrásbarlangok (I) és völgyi maradványbarlangok (II) néhány morfológiai jellemzője Jelmagyarázat: 1. karbonátos kőzet; 2. mésztufa; 3. mésztufa kúp; 4. barlangi agyag; 5. folyóvízi eredetű üledék; 6. karszt pereme; 7. átöröklődéses völgy pereme; 8. oldódással kialakult barlang; 9. erózió által teljesen megsemmisített üreg; 10. erózió által megsemmisített üreg elpusztított része; 11. mederben áramló víz; 12. barlang bejárat; a. felülnézet; b. oldalnézet kult maradványbarlangok tovább rövidülnek (maradványbarlang-csonk), részekre különülnek (maradványbarlang-roncs) vagy újabb üregek nyílnak fel (42. kép, 30., 31., 36. ábra). A völgyoldalak pusztulása során tovább formálódó maradványbarlangok, de különösen az ezen folyamat során felnyílók a medertől távolabb esnek, és gyakran a mederhez képest jelentős relatív magasságúak. Környezetükben a völgyoldalak kevésbé meredekek. A völgyoldalak lepusztulása eredményeként a maradványbarlangok, vagy azok roncsainak mennyezetén ablakok képződnek. További pusztulás során sziklahidak vagy mennyezetmaradványok (43. kép, 36. ábra) maradnak vissza. Gyakoriak lesznek a néhány m-es maradványbarlangroncsok és maradványbarlangcsonkok. A mennyezetüket teljesen elveszítő maradványbarlangok barlangmaradvánnyá (44., 45. kép) alakulnak. Ezen formákat oldalról meredek sziklafalak határolják. E képződmények igen gyakoriak. Pl. az Ördög-árok völgyoldalaiban számuk több százra vagy ezerre becsülhető. Alaprajzuk szerint folyosó- vagy teremszerűek lehetnek. Barlangmaradvánnyá alakul-