Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

ELŐSZÓ (Jakucs László)

Veress Márton kiválóan ismeri az Északi-Bakony teljes mérvadó szakirodalmát, s a korábbi magyar kutatók területre vonatkozó nomotetikus jellegű közléseit. De nemcsak ezek konkrét ismeretanyagát bővíti tovább. A klasszikus karsztmorfológusi kutatómunkában ritkán alkalmazott szedimentológiai, talajtani és kartográfiai metodikákra is támaszkodva nemritkán egészen meglepően ható új tudományos téziseket fogalmaz meg a fedett karsztosodás szabályozó tényezőiről. A jól dokumentált terepmunka óriási volumene, igényessége és alapossága egyébként már önmagában is kiemelkedő tartalmúvá teszi ezt a könyvet. A sokrétűen tanulmányozott karsztobjektumok, s ezeknek a nemkarsztos formakincs egyes elemeihez való viszonyítási módjai példamutatóak. Fényképfelvételei és vonalas ábrái, térképei, szelvényrajzai egyaránt azt tanúsítják, hogy fejlett lényegkiemelő érzékkel rendelkező, nagy tapasztalatú kutatóról van szó, aki bátor készséggel vállalkozik új munkahipotézisek és merészen szellemes megoldási ötletek kimunkálására is. Ragyogó ötletnek tartom például a kürtők alakjának a kőzetdőlés szögétől függő morfológiai determináltságát. Indokolt az álvíznyelő és az állefejeződés fogalmának megalkotása, az utánrogyasos áltöbrök és az álvíznyelős töbrök, valamint a posztgenetikus víznyelős töbrök definiálása is. A természetben igen gyakran nagyon különböző folyamatok hatáseredményei jelennek meg együttesen. Ilyenkor tehát a hatáskomplexitást az adott formakincs morfogenetikai értelmezésében is célszerű bemutatni. A geomorfológiában egészen szokatlan, de érdekes megközelítési szempontokat érvényesít a Szerző a „Karsztosodási típusok" című fejezetben, ahol is a karsztos lepusztulási folyamat dinamikáját és formakincsét aszerint csoportosítja, hogy milyen a karbonátos fekü morfológiája, és e feküről a fedőüledékek milyen módon (lineáris erózióval, lejtőleöblítéssel vagy mélységi anyagelszállítással) pusztulnak le. Nagy figyelemmel elemzi a fedett töréslépcsős térszíneken, a karsztos kúpokon és a völgyekben végbemenő karsztosodás sajátosságait is. A karsztos aljzat exhumálódásában meghatározó szerepet tulajdonít a rögök és kúpok kiterjedési paramétereinek. Pontosan definiálja a szingenetikus és a posztgenetikus karsztosodás fogalomköreit, s részletesen elemzi a kőzet kiüregesedési folyamatait és a völgyképződések között lehetséges korrelációk eseteit. Nemcsak a geomorfológia, de az egész földtudományi megismerés számára izgalmasak Veress Márton kutatási eredményei és következtetései. Ugyanakkor még a jövőre váró fontos feladat lesz az Északi-Bakonyban megfigyelt jelenségeknek és a rájuk kialakított magyarázatok helyességének más fedett karsztos térségekben való összehasonlító ellenőrzése. Sok más, főleg külföldi szerző témába vágó eredményeivel is jó lenne mielőbb korrelálni a könyvben közzétett értelmezéseket. Altalános érvényűnek gondolt új karsztmorfológiai törvényszerűségeket ugyanis - mindössze egyetlen fedett karsztos példa, az Északi-Bakony alapján - csupán munkahipotézisként üdvös absztrahált formában megfogalmazni. Szívből kívánom Veress professzornak, hajdani kedves szegedi diákomnak, mai kollégámnak és jó barátomnak, hogy teljen még erre is az erejéből és a bámulatos témaszeretetéből! Nekem meg még az időmből(?), hogy e várt folytatást is elolvashassam. Szeged, 1999. márciusában Jakucs László Professor Emeritus a JPTE díszdoktora