Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG KARSZTOSODÁSA

rekben esetenként a sort alkotó járatok vagy fiókmélyedések aktivitása nem mutat eltérést, tehát a lefejeződési helyek nem hátrálnak. A kürtők és a felettük kialakuló felszíni karsztos mélyedések fejlődésére közvetetten az antropogén tevékenység is hatással van (VERESS 1984a). Számos mélyedésben kimutatható az emberi hatásra bekövetkező erőteljes akkumuláció (Hárskút környéke, Tési-fennsík). Feltöltődésük erdőirtás, szántóföldek kialakítása, valamint a nagyüzemi gazdálkodás megjelenése miatt következett be. Ez a különböző mélyedéseknél nem egyidejű, és ugyanannál a mélyedésnél többször is végbemehetett. Az akkumuláció a korróziós fejlődést fokozza, miután a vízelszivárgás a kitöltő üledékekben lelassul. Ugyancsak a kürtők korróziós fejlődésének kedvez, ha a karsztos mélyedések környezete fátlan, mert ekkor a mélyedések hóval töltődnek ki. Ezáltal nemcsak több víz jut a kürtőkbe, hanem az oldódási időtartam tovább nőhet a hókitöltés tartós megmaradása miatt. Az oldódásos genetika és bizonyítékai Allogén karsztokon víznyelőket (JAKUCS 1971a), fedett karsztokon fedett karsztos töbröket különítenek el (QUINLAN 1972). A víznyelők kőzethatáron alakulnak ki úgy, hogy a vízfolyás az áramló karsztvíz üregeit eróziósán átalakítja. Fedett karsztos formáknál a fedőüledéken mélyedés alakul ki, miután a fekü karbonátos kőzeten karsztosodásra visszavezethető anyaghiány jön létre. BULL (1977) szerint a fedett karsztos formák kialakulása és morfológiája függ a fedőüledékek vastagságától, minőségétől, a fekükőzet karsztosodásának jellegétől. Minél összeállóbb a fedő kőzet és a fekükőzet karsztosodása minél inkább üregesedéssel történik, a fedőkőzetben kialakuló forma annál meredekebb és annál inkább omlásos eredetű. Ha viszont a fedőkőzet kevésbé összeálló és a mészkő karsztosodása felületének leoldódásával megy végbe, a fedett karsztos forma lankás oldalú és kialakulása utánrogyással, utánsüllyedéssel történik. Megjegyzendő, hogy egyes szerzők (BÁRÁNY-JAKUCS 1984) a fedőüledékben kiformálódó mélyedéseket nem is sorolják a karsztos eredetű képződmények közé. Ez a felfogás azt tükrözi, hogy a fedőüledékek a fekü karsztosodására nem hatnak, annak csak passzív elszenvedői. Fedett karsztokon a fedőüledék és a karsztosodó kőzet a karsztosodás során valószínűleg komplex, egymásra ható rendszert képez. A fedőüledékek passzív szerepére csak ott lehet számítani, ahol a mészkő zárt, korán kialakult, már nem aktív üregei omlanak be, kiváltva ezzel a fedőüledékek omladozását is. A különböző szerzők (QUINLAN 1972; JENNINGS 1975, 1985) fedett karsztokon meredek oldalú átöröklődéses, lankás oldalú utánrogyasos és alluviális víznyelős töbröt különítenek el (10. ábra). Az átöröklődéses töbrök kialakulását megelőzi a mészkőben kialakult üregek beszakadása. A folyamat a fedő, nem karsztos kőzetre is átterjed. BULL (1977) szerint különböző átöröklődéses töbrök kialakulását az teszi lehetővé, hogy a felszín és egy mélyebb, vízszintes helyzetű üreg között különböző üregesedés megy végbe (11. ábra). Az utánrogyasos töbrök laza fedőüledékben képződnek. Az utánrogyasos töbröknél a fekü karsztosodására visszavezethető anyaghiányt egyes szerzők szerint (TRUDGILL 1985; JENNINGS 1985) a karsztosodó kőzet felszínéig fejlődő járatkialakulás okozza, mások szerint (BÁRÁNY-JAKUCS 1984; HEVESI 1987) a karsztosodó kőzet felületi leoldódása. Az alluviális víznyelős töbrök kialakulásakor a fedőüledékek vízi szállítással a mélyedések oldaláról a karszt járatrendszerébe halmozódnak át. A hegység fedett karsztos mélyedéseinek kürtői nem kőzethatár mentén kialakult vízelvezetőjáratok, tehát nem eróziós eredetűek. Nem sorolhatók továbbá a fentebb említett fe-