Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

AZ ÉSZAKI-BAKONY KARSZTJÁNAK FŐBB SAJÁTOSSÁGAI

AZ ÉSZAKI-BAKONY KARSZTJÁNAK FŐBB SAJÁTOSSÁGAI Alább azokat a karsztosodási vonásokat emeljük ki, amelyekben eltérések mutatkoznak a középhegységi karsztoktól: - A felszíni karsztformák a rögök tetőszintjében, a felszín alattiak a rögökbe mélyülő völgyoldalakban a legjellemzőbbek (a rögök oldalában a barlangok ritkák vagy teljesen hiányoznak). - A karsztos és nem karsztos folyamatok összefonódása nagyobb mérvű, mint más karsztok esetében. A karsztos folyamatok a nem karsztos formákra hatnak és azokat átalakítják, de a nem karsztos folyamatok is továbbformálják a karsztos formákat. - A karsztos formák (főleg a felszínieket értjük ezalatt) számos olyan rög felszínén hiányoznak, ahol a megfelelő kőzet-előfordulás adott. A felszíni karsztosodás fedett térszíneken megy végbe. A karsztformák sűrűsége nem nagy, méretük is alatta marad a bükki vagy az aggteleki karsztformák méretének. - Autogén és allogén típusú karsztok és karsztosodás hiányzik a hegységből, elterjedtek viszont a rejtett karsztok. Eltemetett karsztos részletek korábban és most is jellemzőek a hegységre. E karsztosodás során kialakult formakincset azonban csak az exhumálódást követően lehet észlelni. Ennek megfelelően hiányoznak a kőzethatáron kifejlődő víznyelők, a vakvölgyek, a völgyi kőzethatáron kialakuló víznyelők, a mélységi lefejeződés hátrálása során képződő víznyelő töbrök. Ugyancsak hiányoznak vagy ritkán fordulnak elő az oldódásos töbrök. A hegység felszíni karsztformái a víznyelő és töbör tulajdonságokat keverten hordozó karsztformák lesznek, gyakoriak a fosszilis karsztformák. Ez utóbbi alatt a jelenlegi, vagy a jelenbe is átnyúló karsztosodás során kialakult, de már nem aktív, nem fejlődő képződményeket értjük. - A hegység barlangjai kis méretűek, a barlangok változatos magasságokban fordulnak elő, hiányoznak a barlangrendszerek és az eróziós eredetű barlangok is.