Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG KARSZTOSODÁSA

Szingenetikus karsztosodás A karsztosodás bekövetkezhet a kitöltött paleokarsztos mélyedések közti küszöbökön. Erre ott kedvezők a feltételek, ahol az epigenetikus völgy talpán (kőzethatáron) kialakult víznyelők a jelenleg folyó lepusztulást megelőzően eltemetődtek. A völgytalpat borító üledékek lepusztulása, ill. áthalmozódása következtében a hajdani víznyelők közti völgytalpmaradványok karsztosodnak (51. ábra). A nem aktív, epigenetikus völgy irányával megegyező víznyelős töbörsor képződik. A víznyelős töbrök háttérterületét a paleokarsztos mélyedések kitöltődésével kialakult területek adják. (Az epigentikus völgyek oldalainak üledékei, amelyekben a völgykialakulás elkezdődött, már hiányoznak.) Gyakori, hogy a völgytalpmaradványok fiatal karsztos formái is fosszilizálódtak napjainkra. Középső-Hajag, Som-hegy, Papod-Borzás mára kiemelt helyzetbe került rögeinek epigenetikus völgytalpain jól nyomozható ezen karsztosodási altípus. A paleokarsztos formát fedő üledékek lejtőlemosásos lepusztulása olyan mértékű lehet, hogy annak peremi részén (többnyire szimmetrikus rejtett kőzethatáron) szingenetikus karsztosodás kezdődik el (VERESS-FUTÓ 1990). Gyakran álvíznyelő vagy álvíznyelő csoport fejlődik ki. A mélységi anyagelszállítás miatt a paleokarsztos forma területén az álvíznyelőknek jól elkülöníthető vízgyűjtő területe alakul ki (15. kép, 52. ábra). Az álvíznyelőkhöz vezető fejlett regressziós medrekben mélységi állefejeződések sorozata is megfigyelhető. Ilyen módon karsztosodó területek szigetszerű kifejlődésben fordulnak elő (Kőris-hegyen az Eleven-Förtési töbörcsoport, továbbá a Hárskúti-fennsík központi részén a Gombáspuszta melletti G-6/b jelű álvíznyelő). Kitöltetlen, nem aktív karsztos mélyedések karsztosodása a fosszilis töbrökre jellemző. A karsztosodás során a fosszilis töbrökben víznyelős töbrök keletkeznek. E típus nem fordul elő önállóan. A keletkezett karsztformák szórványosan más karsztosodási típusokhoz tartozókkal keverten fordulnak elő nem nagy sűrűségben. A Tési-fennsíkon és a Sűrű-hegycsoport Ny-i részén valószínűsíthetők ilyen genetikájú képződmények. Posztgenetikus karsztosodás Akkor, ha az epigenetikus völgyek völgytalpi paleokarsztos mélyedései (kőzethatáron kialakult hajdani víznyelők) felett a fedőüledékek kivékonyodnak, többnyire posztgenetikus karsztosodás kezdődik el. A kivékonyodást okozhatja lejtőlemosás, de okozhatja lineáris erózió is (18. ábra). Az ezt követő járatkitisztulás eredményeként posztgenetikus karsztos mélyedések alakulnak ki (19., 20., 21., 22. kép). A posztgenetikus mélyedések a kitöltött paleokarsztos formák területén képződnek. A posztgenetikus mélyedések az epigenetikus völgytalpakon sorokba rendeződnek. A sorokban váltakozva egyaránt előfordulhatnak áltöbrök, álvíznyelős töbrök, de olyan depresssziók is, amelyek területén posztgenetikus víznyelős töbrök alakultak ki. Gyakori, hogy e posztgenetikus formák bár sorokba rendeződnek, de az epigenetikus völgyeknek nem a teljes hosszában jelennek meg. Az is gyakori, hogy a posztgenetikus képződmények mellékvölgyek becsatlakozásánál vagy a hordozó völgy kanyarulatainál fejlődnek ki. E karsztosodási altípus uralkodónak tekinthető a Tési-fennsíkon (53., 54., 55. ábra). Itt valószínűleg a karsztosodás több szakaszban játszódott le, amelyek közé nem karsztos felszínfejlődési szakaszok iktatódtak be. (A nem karsztos szakaszokat módosították az előző karsztosodási időszak eseményei, míg a nem karsztos lepusztulás vagy éppen felhalmozódás a következő karsztos lepusztulási időszak eseményeire hatott.) A valószínűsíthető felszínfejlődési szakaszok az alábbiak (56. ábra).