Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Neogén üledékciklus

triqueterpannonicus fajokból álló, nagy egyedszámú kagylófaunával (VÉGH S.-né 1988). Innen ÉNy felé a kőzet szürke, világosszürke, mikro- vagy aprókristályos, enyhén bitumenes típusba megy át, amely helyenként nagy mennyiségben tartalmaz biogén töredéket. A Harkán a típusos Fődolomit bázisán lévő törmelékben kovagumós, intraklasztos dolomit fordul elő, ami nem lokális jelenség a Balaton-felvidéken és a Déli-Bakonyban. Mencshelytől KEK-re, a Ragonya dombsorának DK-i tövében szinte végig követhető egy lila, szürkéslila színű, durvapátos, több centiméteres dolomitdarabokból álló breccsás kőzet a Fődolomit bázisán, amelyben gyakoriak a vörösbarna, finoman rostozott hasadékkitöltések (XIX. tábla 3. kép). Ez a jellegzetes képződmény a Balaton-felvidék más részéről is ismert a Sándorhegyi Formáció és a Fődolomit települési határán (BUDAI 1991), amely a sekélytengeri üledékképződés rövid megszakadását, a terület kiemelkedését, és az azzal együtt járó karsztosodását jelezheti (MINDSZENTY szóbeli közlése). BUDAI-HAAS (1997) szerint ugyancsak felszíni erózióval magyarázható a csopaki Nosztori-völgy szelvényében a Barnagi Tagozat transzgressziós rétegsorának csonka kifejlődése a Fődolomit alatt. A Fődolomit előfordulása K felé a Pécsely és Barnag között húzódó szinklinális tengelyzónájában követhető, amelynek ÉK-i végéből került elő a környék talán legszebb „megalodusos lencséje" a N. triqueter pannonicus alfaj monospecifikus faunájával. A terepi tapasztalatok szerint a formáció jellegzetes ciklusos árapályövi kifejlődése a rétegsor alsó szakaszán nem jellemző. A vörös, breccsás rétegek időszakos kiemelkedésre, szárazulati térszínre utalnak, ugyanúgy, mint a lokális kiemelkedések környezetében az üledékgyűjtőben felhalmozódott, a környező területről származó tűzkőtörmelékes, litoklasztos üledékek (XXI. tábla 1. kép). Neogén üledékciklus Vöröstói Agyag Formáció Változatos vastagságú (1-100 m), gyakran dolomit és bauxit anyagú kavicsot, törmeléket tartalmazó, általában nagy kaolinit tartalmú, vörös színű agyagos képződmény. Felszínen Tótvázsony környékén található néhány kis kiterjedésű feltárásban és néhány helyen repedéskitöltésként. Valószínűleg a neogén rétegekkel fedett területen is előfordul a triász térszín mélyedéseiben. Képződésének idejére nincs közvetlen adat. Annyi azonban bizonyos, hogy az alsó-pannóniai hegyközi lagúna üledékeivel kitöltött Nagyvázsonyi-medencétől D-re is megtalálhatók a Szőc-Halimba környékéről származtatható bauxitkavicsok. Ennek alapján a vörösagyag pannóniainál idősebb, középső- vagy felső-miocén korú lehet. Taliándörögdi Márga Formáció A térképezett területen sem felszínen, sem fúrásokban nem ismert. Rövid ismertetése ennek ellenére azért szükséges, mert előfordulása a Nagyvázsonyi Mészkő feküjében területünkön is valószínűsíthető a Szentjakabfai-erdő környékén, a Pula és Vigántpetend környéki fúrások alapján. JÁMBOR (1980) szerint a formációt 0,2-1,0 m vastag szürke agyagmárga és agyagmárgás aleurolit rétegek váltakozása építi fel. Igen gyakoriak a huminites festődésű rétegek, szenes agyag- és lignit rétegek. A formáció az ún. „nagyvázsonyi lagúna" lokális