Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

szulfát kiválásra, hiperszalin képződési környezetre utal. Ezt igazolta a Bat.2. és a Bht.6. fúrás (MONOSTORI 1989,1990), majd a csopaki Nosztori-völgy szelvényének részletes ostracoda vizsgálata (MONOSTORI 1994). A lemezes mészkő felszíni feltárásaiban több helyen fordulnak elő iszaprogyásos és rétegterheléses szerkezetek. A bitumenes laminit legfelső szakaszán jellegzetes biogén mészkőpad települ. A Kisdörgicsétől Veszprémig számos feltárásból ismert rétegben tömegesen fordulnak elő a Cornucardia hornigii homigii példányai (XVI. tábla). A lumasella megjelenése litosztratigráfiai értékű vezető szintnek tekinthető, a Pécselyi Tagozaton belül rétegtagként különíthető el. A tagozat vastagsága Balatonhenye és Balatoncsicsó között kb. 35 m, Mencshelytől ÉK-re kb. 70 m. A Pécselyi Tagozat kora a sporomorpha együttes és a foraminifera fauna alapján későjuli, kora-tuvali (GÓCZÁN et al. 1991, GÓCZÁN-ORAVECZNÉ SCHEFFER 1996). A két alemelet határa megbízhatóan a Barnag Bat.2. fúrásban határozható meg, 2,8 méterrel a Pécselyi Tagozat teteje alatt. A Pécselyi Tagozat üledékei a karni medence feltöltődésének záró szakaszában, az előrenyomuló platformok között egyre zsugorodó, sekély medencében rakódtak le. A progradáció maximuma során zárt, anoxikus, hiperszalin lagúna jött létre, majd a vízszint következő relatív emelkedése nyomán ismét megindult a terrigén törmelék beáramlása. Henyei Dolomit Tagozat A Pécselyi és Barnagi Tagozat mészkőből és márgából felépülő összlete közé fogazódó dolomittest a Balaton-felvidéken Balatonhenye és a vászolyi Felső-erdő közötti kb. 10 kmes sávban ismert. Ebbe a tagozatba sorolható Veszprém környékén a LACZKÓ-féle megalodusos dolomit (1911), ami PEREGI (1979) térképén dolomit, lemezes dolomit néven szerepel. A Balatonhenye fölötti Magyal-tető DK-i lejtőjén a Pécselyi Tagozat aprókristályos, bitumenes mészkőrétegeire hirtelen váltással vastagpados, cukorszövetű, alsó szakaszán bitumenes dolomit települ. A dombtetőn efölött vékonyrétegzett, algalaminites, helyenként onkoidos, algás dolomit bukkan felszínre (XVII. tábla 2-4. kép). A környéken mélyült Bht.6. jelű fúrás kb. 50 m vastagságban harántolta a tagozatot (20. ábra). Alsó, kb. 40 m-es szakasza pátos szövetű, breccsás, iszapmozgásos szerkezetű, több nagyméretű dolomit intraklaszttal (XX. tábla 2. kép), míg felső részén aprókristályos szövetű, legfelső 10 m-én madárszemes szerkezetű. A Magyal-tetőtől a balatoncsicsói Csepegő-forrás völgyfőjéig törmelékben követhető a tagozat. Több helyen azonban a települési helyzet biztos ismeretének hiányában nem dönthető el a Sándorhegyi Mészkővel együtt előforduló dolomit rétegtani hovatartozása. Ilyen például a vászolyi Felső-erdő erősen tektonizált területén a Barnagi Tagozat környezetében felszínre bukkanó dolomit, amely hasonló a Magyal-tető biogén kifejlődésű Henyei Dolomitjához, de a Fődolomittól sem különböztethető meg egyértelműen. A Henyei Dolomit vastagsága Balatonhenye környékén kb. 50 m, attól K felé kiékelődik. A Henyei Dolomit megjelenése a Sándorhegyi Formációban a medencét körülvevő platform időszakos, második előrenyomulását jelzi a késő-juliban. A Pécselyi Tagozat hiperszalin, anoxikus lagúnáinak összeszűkülése éppen a Henyei Dolomit progradációjával magyarázható. A két tagozat részben heteropikus egymással és juli korú, ami ellentmond GÓCZÁN-ORAVECZNÉ SCHEFFER (1996) - az Aulotortus sinuosus faj tuvali korára alapozott - kormeghatározásának. A faj azonban már az idősebb juli rétegekben is előfordul a progradációs szakaszokat bevezető üledékekben (GÓCZÁN et al. 1991, p. 252 és XVI. tábla 1-2. kép).