Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

ségnek és Böckh értelmezésének megfelelően - tagozat rangú egységként - a Veszprémi Márga Formációba sorolta. A Balaton-felvidék legutóbbi földtani térképezése során vetődött fel annak az igénye, hogy a jól térképezhető és tagolható sándorhegyi összlet önálló rétegtani egységként különüljön el (CSÁSZÁR et al. 1989). Az újabb rétegtani beosztások már ebben a szellemben ismertetik a Sándorhegyi Formációt (CSILLAG-HAAS 1993). A formáció rétegsora a térképezett terület DNy-i sarkától ÉK felé végigkövethető egy keskeny sávban, csak Balatoncsicsó és Óbudavár között tűnik el a Litéri-feltolódás alatt. A monoszlói Tói-hegy megközelítően É-D-i tengelyű szinklinálisától Mencshelyig nyomozható pasztája monoklinális ÉNy-i dőlésű, vetőkkel és kisebb horizontális elmozdulásokkal tagolt. Mencshelytől a pécselyi Felső-erdőig egy tektonikusán szétszabdalt szinklinális rendszer É-i és D-i szárnyán bukkan felszínre a szerkezet magját alkotó Fődolomit feküjében. Ez a szinklinális Pécsely és Barnag között tovább követhető ÉK felé egészen a tótvázsonyi útig, ahol tengelye egy harántirányú horizontális eltolódás mentén DK-i irányba fordul. A formáció litosztratigráfiai szempontból jól definiált és térképezhető tagozatokra osztható. Az alsó (Pécselyi) és a felső (Barnagi) tagozat pados, vastagpados mészkővel induló, felfelé elmárgásodó összletén jellegzetes domborzat alakult ki, amely légi fotón és helyenként űrfelvételen is jól felismerhető rajzolatként jelenik meg. A két mészkő között települő Henyei Dolomit Tagozat a heteropikus platform progradációs nyelveként jelenik meg (Edericsi F., Sédvölgyi Dolomit T.). Pécselyi Tagozat A Pécselyi Tagozat litológiai felépítése laterálisán változó a „sándorhegyi lagúna" különböző területein, a környező platformoktól való távolság függvényében. Ebben az értelemben a tagozatnak platform közeli (A) és platformoktól távoli (B) kifejlődési típusa különíthető el, előbbire a Henyei Dolomit, utóbbira a Barnagi Tagozat települ. AI Balatonhenyétől a balatoncsicsói Csepegő-forrásig követhető változatának teljes rétegsorát harántolta a Balatonhenye Bht.6. fúrás (20. ábra). A fekü márgára hirtelen váltással települő rétegsor iszapfolyásos, bioturbált, intraklasztos, mikrokristályos mészkővel kezdődik, efölött kb. 4,5 m vastag, rétegzetlen, likacsos-üreges dolomit következik. A tagozat felső 20 méterét uralkodóan rétegzetlen, egyes szakaszokon lemezes, mikro- vagy kriptokristályos, enyhén bitumenes szürke mészkő alkotja, amit mészmárga és dolomárga közbetelepülések tagolnak. Felszíni feltárásokban a mészkő gyakran kovás, tűzkőgumós. A tagozaton belül a dolomittartalom fölfelé fokozatosan csökken. A fedő Henyei Dolomittal kb. 2 m vastag, alsó és felső szakaszán mészkő-intraklasztos dolomitos mészkő, meszes dolomit anyagú átmeneti réteggel érintkezik. B/ A Pécselyi Tagozat másik változata a Mencshelytől K-re lévő szinklinális-vonulat mindkét szárnyán folyamatosan követhető a felszínen, legjobb szelvénye a barnagi Bat.2. fúrás (21. ábra). A Csicsói Márgára gyors átmenettel vastagpados, mikro- és aprókristályos mészkő települ, a padok vastagága az 1 m-t is eléri. A világosbarna mészkő nagy menynyiségben tartalmaz néhány mm átmérőjű onkoidokat, echinodermata és molluszka töredékeket. Efölött változó vastagságú, márgaközökkel tagolt, barnásszürke, szürke, enyhén bitumenes mészkő, márgás mészkő települ. Erre következik a formáció jellegzetes képződménye, a bitumenes laminit (XVII. tábla 1. kép). Szürke, sötétszürke színű, bár előfordulnak benne világosszürke, szinte fehér rétegek is. A papírlap-szerűén vékony lemezek néhány cm vastag rétegekkel váltakoznak, amelyekben gyakoriak a 2-5 mm átmérőjű, szabálytalan alakú, üres vagy kalcittal kitöltött üregek. A sejtüreges szerkezet szingenetikus