Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

Sándorhegyi Formáció A Veszprémi Márga és a Fődolomit között települő, átmeneti fáciesű rétegtani egység a Sándorhegyi Formáció. Horizontálisan és vertikálisan egyaránt változatos fáciesű és litológiájú, jól térképezhető tagozatokra osztható (CSILLAG 1991, CSILLAG-HAAS 1993). A Veszprémi Formációra a Pécselyi Tagozat vastagpados, laminites, bitumenes mészkőből és márgából felépülő rétegsora települ. Balatonhenye és Mencshely környékén efölött a Henyei Dolomit Tagozat pados-lemezes dolomitja következik. A formáció felső szakaszát a Barnagi Tagozat tűzköves, biogén mészkőből, illetve márgából felépülő rétegsora alkotja. Az összlet első, igen részletes leírása BÖCKH (1872) munkájában található, aki a „felső márgacsoportot" paleontológiái alapon osztotta két szintre. A felső, fődolomit alatti összletet a tóri rétegekkel azonosította (p. 104), részletes leírásából egyértelműen felismerhető a mai értelemben vett Sándorhegyi Formáció. A több helyen is említett vékonyrétegzett bitumenes mészkő a Pécselyi Tagozattal, míg a Barnag mellett ismertetett tűzköves mészkő a fődolomit feküjében a Barnagi Tagozattal azonosítható. LACZKÓ (1911) a korabeli feltárások (jutási vasúti bevágások, Jeruzsálem-hegyi kőfejtők stb.) igen részletes leírásaiban a Balatonhenye környéki kifejlődéshez hasonló veszprémi felső-karni rétegsort közölt. Ezek szerint a Veszprémi Formáció legfelső szakasza a „carditás márga" rétegcsoporttal azonosítható, míg az efölötti rétegsor a különböző szelvények alapján az alábbi módon rekonstruálható: 1. fődolomit 2. oolitos márga, márga (Barnagi Tagozat) 3. tűzköves mészkő (Barnagi T) 4. dolomit, megalodusos dolomit (Henyei Dolomit T.) 5. márga, megalodusos mészkő (Pécselyi T) 6. vékonylemezes bitumenes mészkő (Pécselyi T) 7. vastagpados mészkő (Pécselyi T) A rétegtani egység elnevezése LÓCZY (1913) nevéhez fűződik, aki a korábbiaknál részletesebb leírást közölt rétegsoráról, faunájáról és elterjedéséről. A sándorhegyi név bevezetése később több félreértést, rétegtani és nevezéktani vitát vont maga után, ami a Sándorhegy ellentmondásos földrajzi helyzetéből fakadt. Lóczy szerint ugyanis „a Sándorhegy alatt általában a veszprémi fennsíknak azt a nyúlványát értik, mely az arácsi és balatonfüredi határgerinczen a Tamás-hegyig terjed. A tulajdonképeni Sándorhegy azonban a balatonfüredi területen a kéki völgy felé néző lejtőn van" (p. 135). Ez a Lóczy-korabeli félreértés a mai napig megőrződött a térképeken, az azokon Sándor-hegy névvel szereplő kiemelkedés a valóditól délre esik. A zavaros földrajzi nevezéktan következménye az a földtani ellentmondás, hogy a topográfiai térképeken szereplő Sándor-hegyet a környező márga térszínből kipreparálódott Nosztori Mészkő alkotja. LÓCZY a Lima austrica tartalmú márgákra települő, világossárga márgaközös mészkő, mészmárga, kagyló-lumasella, oolitos bekérgezéses rétegekből, valamint bitumenes mészkő, bitumenes dolomit kőzettípusokból felépülő összletet nevezte „sándorhegyi mészkőnek". Részletes szelvényt nem közölt ugyan a rétegsorról, területi elterjedését azonban alaposan ismertette. Az összlet litológiai tagolódását találóan jellemzi többek között a Monoszló fölé északról magasodó Tói-hegy rétegsorának ismertetésénél. SZABÓ (1978) a Nemzetközi Sztratigráfiai Lexikon magyarországi kötetében lényegében Lóczy alapján ismertette a „sándorhegyi mészkövet" és a felső-karniba helyezte. BALOGH (1981) a „sándorhegyi mészkövet" nem tekintette önálló litosztratigráfiai egy-