Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Negyedidőszaki képződmények

Tihanyi Formáció A parttól távolabb lerakódott, finomtörmelékes pannóniai üledék (aleurit, finomhomok) területünkön nagyobb felszíni feltárásban a Balatonakaii és Fövenyes közötti Hegytető oldalában lévő leszakadásban ismert, ahol a Horog-völgy hordalékkúpja őrizte meg a lepusztulástól. Ezen kívül fúrásban a Balázs-tető környékén és a Dörgicsei-öblözetben ismert. Tapolcai Bazalt Formáció A pannóniai vulkanizmus nyomát két kis bazaltkúp, a Boncs-tető és a Balázs-hegy őrzi területünkön. Utóbbi LANTOS Miklós magnetométeres mérései szerint É-D-i irányban elnyúlt, keskeny bazalttest lehet, ami hasadékvulkánként vagy telérként értelmezhető (szóbeli közlés). Alatta planispirális csigákat tartalmazó mészmárga őrződött meg kis foltban, amely a Tihanyi Formációnak a Nagyvázsonyi Mészkő felé átmenetet mutató fáciese lehet. Negyedidőszaki képződmények A negyedkori képződmények közül legnagyobb területi elterjedésű a lösz, a lejtőtörmelék és a proluvium (árhordalék), ezek közül különösebb figyelmet a hordalékkúpok érdemelnek. A területen térképezett hordalékkúpokon belül két generáció, egy partmenti és egy hegylábközeli különíthető el. Mindkettőre a kevert anyagú törmelék jellemző, amelyben a lehordási útvonal mentén előforduló összes kőzet szerepelhet. A Balaton partján kialakult hordalékkúpok a Balaton medréhez igazodó fiatal, posztglaciális-holocén völgyek előtt alakultak ki. A magasabb felszíneken található folyóvízi-proluviális összletek az alsó-pleisztocéntől a felső-pleisztocén végéig képződtek. Az idősebb és fiatalabb hordalékkúpok megkülönböztetése, területi elhatárolása Zánka-Balatonakali környékén igen nehéz. A Balaton-medence negyedidőszaki lezökkenése során ugyanis azonos térszínen keletkezett, azonos korú képződmények is különböző orográfiai helyzetbe kerültek. Az egykori Sághipuszta feltárásából ismert legidősebb folyóvízi rétegek mindössze néhány méterrel fekszenek a Balaton szintje fölött (id. LÓCZY 1913). A Balatonakaii melletti Hegytetőn ugyanezek a rétegek már kb. 135 méter magasságban, míg az azonos korú, régóta ismert „kenese-városhídvégi meder" Balatonfűzfőnél mintegy 170 m-en található. A Hegytetőn előkerült alsó-középső-pleisztocén mollusca fauna Krolopp szóbeli közlése szerint folyóvízi fáciest jelez: Orbicula fluminalis, Pisidium amnicum, Valvata piscinalis, Radix peregra ovata, Lithoglyphus naticoides. A zánkai vasútállomás bevágása a Csorszai-patak egykori medrének az anyagát tárja fel, amely szarmata mészkőtömbökre rácementálódott kavicsból áll. A kavics polimikt, a permi homokkőtől kezdve a középső-triász mészkövekig az egész rétegsor anyaga megtalálható benne. Ez alatt szürke, csillámos homok települ gazdag mollusca faunával. Krolopp szóbeli közlése szerint a Valvata cf. naticina és a Lithoglyphus naticoides faj dominanciájával jellemzett pleisztocén ősmaradvány-együttes folyóvízi fáciest jelez. Az ősmaradványok koptatottsága arra utal, hogy az idősebb (középső-pleisztocén) faunaelemek esetleg áthalmozással kerültek a Balaton mai szintjéhez ilyen közeli térszínre. Az üledékképződés a Balaton-medence kialakulását megelőzően, a somogyi üledékgyűjtők felé tartó folyókban történt. Az idős faunát tartalmazó folyóvízi összleteket a