Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

- a faluban: Oertlispongus inaequispinosus, Paroertlispongus multispinosus, Yeharia annulata, Eptingium manfredi, Falcispongus calcaneum, Plafkerium nazarovi, Baumgartneria curvispina. Kor. alsó-ladin (fassai). - az Öreg-erdőben: Spongoserrula curvispina, S. rarauna. Kor: felső-ladin (longobárd). Becser-pusztától ÉÉNy felé, a Gernye-hegyre vezető út talpán kibukkanó vörös, gumós mészkőből az alábbi ammoniteszek kerültek elő (det. VÖRÖS): Monophyllites werigensis, Proarcestes cf. boeckhi, Joannites cf. trilabiatus, J. cf. tridentinus (V tábla). Keresztfatetői Tagozat A Buchensteini Formáció felső szakaszának felépítésében Vászoly környéke egyedülállónak mutatkozik a Balaton-felvidék viszonylatában. A pados, gumós Nemesvámosi Mészkőre vékonyréteges mészkőből és kovás tufitból álló rétegcsoport települ az Öreg-hegyen, valamint a Nagy-Vár-tetőn és a Keresztfa-tetőn. Az enyhén bitumenes mészkő réteglapjait Posidonia, illetve Daonella teknők tömege borítja (VI. tábla). Ezt a képződményt írta le id. LÓCZY (1913, pp. 118-120) „wengeni posidoniás pala" néven, és öt lelőhelyét sorolta fel, amelyek közül három - a Szakadáki-malom, az Alsóbükki-malom és az örvényesi patakvölgy - az itt bemutatásra kerülő területre esik. Az örvényesi patakvölgyet ma szinte járhatatlan bozót borítja, így LÓCZY klasszikus szelvényét (1913, pp. 112-113) többszöri kísérlet után sem sikerült megtalálni. A Szakadáki- és az Alsóbükkimalom ma már nem létezik ugyan, de a leírások alapján a lelőhelyek nagy biztonsággal azonosíthatók. Az itt található törmelékben a vékonyréteges posidoniás mészkő tufával és kovás, daonellás mészkővel együtt fordul elő, akárcsak az új lelőhelynek minősülő Keresztfa-tetőn (VI. tábla). A posidoniás mészkőből az alábbi jellegzetes faunaegyüttes került elő (LÓCZY 1913, p. 102, 119, valamint LENNER 1988): - Keresztfa-tető: Daonella subtenuis, D. boeckhi, Posidonia wengensis, P pannonica, P alta. - Alsóbükki-malom: Arpadites toldyi, Posidonia alta, P. pannonica, Daonella cf. sturi, D. boeckhi, D. paucicostata, D. cf. pichleri. Érdemes megjegyezni, hogy a keresztfa-tetői előfordulást Lóczy „dörgicsei mészkő" név alatt, vagyis a mai értelemben vett Vászolyi Tagozat (Buchensteini F.) ismertetésénél, és nem a „wengeni palánál" írta le. Füredi Mészkő Formáció A Buchensteini Formáció fedőjét világosszürke, halványan drapp foltos, pados, gumós mészkő alkotja, amely a dörgicsei területen a vulkánit mennyiségének fokozatos csökkenésével, majd eltűnésével folyamatosan fejlődik ki az ugyancsak gumós mészkő alkotta feküből, míg Vászoly környékén élesen határolódik el a vékonyréteges, posidoniás mészkőtől. Az egyes rétegek alsó vagy felső részén sötétszürke tűzkő elnyúlt lencséi, illetve zsinórjai figyelhetők meg, a tűzkő mennyisége azonban lényegesen kisebb, mint a tufával váltakozó fekü mészkövekben. A Füredi Mészkő a rátelepülő Veszprémi Formáció felé is fokozatos átmenetet mutat, „miután a mészkő maga a fedü felé márgás közfekveteket vesz fel" (BÖCKH 1872, p. 96). Ezt a felső, márgaközös, táblás kifejlődését több bányában mai is fejtik (9. ábra). A Füredi Mészkő nagy felszíni elterjedésű Dörgicse, Vászoly és Pécsely környékén. Ez építi fel a felsődörgicsei Kő-hegyet és az Öreg-erdő északi részét, a vászolyi Keresztfa-tető ÉÉNy-i végét, a falutól DK-re húzódó gerincet, a Nagy-Vár-tető és az Öreg-hegy DNy-i oldalát, valamint a pécselyi Körtvélyes, a Meggy-hegy és az Ágasmagas tetejét, továbbá