Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

ZÁNKA ÉS A PÉCSELYI-MEDENCE KÖZÖTTI TERÜLET - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

tonizáltság miatt, de bizonyosra vehető, hogy ugyanez építi fel a Balázs-tető északi részét is. A Füzeti-tótól délre lévő, K-Ny-i csapású gerincet a Balázs-templomnál észlelthez teljesen hasonló pados mészkő alkotja, amelyben itt is találhatók ammonites metszetek, és a Bánkúttói keletre a jellegzetes kagyló-lumasella is előfordul. Ezekről a kagylókról id. LÓCZY is említést tett (1913, p. 99), és „nagyon apró gonodus vagy posidonia költéseknek" tartotta azokat. A Drt.l. fúrás 9 méter vastagságban harántolta ezt a mészkövet (3. ábra), amely első pillantásra hasonló ugyan a tagyonihoz, filamentumos mikrofáciese (II. tábla, 2. kép) és jellegzetes pelágikus ősmaradvány-együttese alapján (III. tábla) azonban egyértelműen elkülöníthető annak onkoidos, dasycladaceás platformfáciesétől. A világosdrapp mészkő egyes padjainak gumós felszínén zöldesfekete, vékony (0,5-1 cm vastagságú) foszforit bekérgezés figyelhető meg (I. tábla 1. kép), amely genetikai tekintetben hasonló lehet a bakonyi jura mangángumós keményfelszínekhez (BUDAI-VÖRÖS 1992a,b), és amely lényeges diagnosztikus bélyege a legnagyobb kimélyülésnek (BUDAIHAAS 1997). A krinoideás-ammoniteszes mészkőből és tufából felépülő (néhol dolomit közbetelepüléseket tartalmazó) rétegcsoport a fent leírt világosszürke, pados, gumós, ún. „vászolyi mészkővel" együtt alkotja a Buchensteini Formáció alsó, Vászolyi Tagozatát (7. ábra). A tagozat elterjedési területe EK felé túlnyúlik a Tagyoni Mészkőén, és a Megyehegyi Dolomit fedőjében az örvényesi Agasmagasig követhető. A krinoideás, apró csigás, tufapettyes mészkő az anisusi medencék területén is megtalálható több helyen a Felsőörsi Mészkő fedőjében, így például a pécselyi Meggy-hegy szőlőjében, távolabb pedig az aszófői Noszlopy-völgyben és a mencshelyi Cser-tetőn (az ősföldrajzi értelmezés szempontjából érdemes megemlíteni, hogy ezek a medence területek mind közvetlenül szomszédosak az anisusi platformmal). A szűkebb értelemben vett „vászolyi mészkő" ezzel szemben az anisusi karbonát platformok területére korlátozódik, azok közül viszont szinte mindenhol kimutatható, így például a Balaton-felvidéktől ÉK-re lévő anisusi platform felett is, Kádárta és Öskü térségében. A Vászolyi Tagozat definiálása szempontjából alapvetően fontos az Öreg-hegy földtani felépítésének értelmezése (8. ábra). A P-ll/a jelű ároktól dőlésirányban a pados, világosdrapp mészkő kettős gerincet alkot, sőt, az ettől ugyancsak dőlésirányban telepített P.3. uránkutató fúrás is ebben a képződményben indult (7. ábra). Monoklinálisan dőlő rétegsor esetén ez azt jelentené, hogy a Vászolyi Tagozat három, de legalább kettő pados mészkő rétegcsoportból, és az azok között települő tufás szakaszokból épül fel (8. ábra, a. szelvény). A térképezés tapasztalatai szerint azonban a „vászolyi mészkő" ismétlődése tektonikus (8. ábra, b. szelvény), amely az Öreg-hegy pikkelyes felépítéséből adódik (ld. Tektonika c. fejezetet). Ezt a modellt igazolják az alábbi körülmények: 1. Az ötvenes évek végén a MÉV kilenc fúrást mélyített az Öreg-hegyen a tufás rétegsorban észlelt urántartalmú foszforit megkutatása céljából. Ezek közül az Öreg-hegy teljes ladin rétegsorát harántolta a Pécsely P5. számú (7. ábra), amelyben csak egyetlen szintben jelentkezett a „vászolyi mészkő". 2. Ez a fúrás kb. 280 méterben jutott volna a fekü Megyehegyi Dolomitba - amennyiben az Öreg-hegyet monoklinálisan DNy-ra dőlő rétegsor építené fel - ezzel szemben már 49 méter után elérte azt. 3. A részletes biosztratigráfiai vizsgálatok azt mutatják, hogy a „vászolyi mészkő" látszólag egymás fölötti helyzetben lévő gerinceit azonos korú kőzet alkotja. A teljesség kedvéért érdemes megjegyezni, hogy a fenti három probléma közül a másodikat továbbra sem oldja meg az Öreg-hegyről legutóbb megjelent szelvény (8. ábra c. szelvény), amelyen a „vászolyi mészkő" ismétlődését normál vetővel oldották meg (KOVÁCS et al. 1990).