Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
Természetföldrajzi áttekintés - Állatföldrajzi tájbeosztás
A munka érdemi — faunisztikai — része a teljes hazai faunajegyzék felhasználásával készült. Érintőlegesen említésre kerültek olyan lepkefajok is, amelyek jelenlegi ismereteink szerint a Bakony területéről mind a mai napig nem kerültek eld. Ez jelentéktelen többletterjedelemmel jár ugyan, de nem egy faj esetén számolhatunk izolált élőhelyen való bakonyi felbukkanással, így említésük nem hiábavaló. Az ismert és hozzáférhető gyűjtési adatok alapján 78 fajt tartottam érdemesnek arra, hogy bakonyi elterjedését 38 térképen ábrázoljam. Az egyes fajok konkrét tárgyalása során kitértem az alfajokra is. Az alkalmazott taxonómia bizonyos mértékig konvencionális, ugyanis a nemek és fajok állandóan változó névhasználatát csak általam indokoltnak tartott esetekben vettem figyelembe. Remélem, hogy e munka eléri célját, mind az alkalmazott rovartan terén, mind szakmai és természetvédő körökben hasznos lesz. TERMÉSZETFÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS A Bakony a Magyar-Középhegység délnyugati zárótagja, mely tájegység jelenlegi arculatát döntően az üledékes kőzetek határozzák meg. A hegységnek nincs egyértelműen kifejlődött fögerince, a kiemelkedések csoportjai meglehetősen rendszertelenül keverednek, csak a törésvonalak mentén ismerhető fel kistáj-szelekcióra alkalmas geológiai vonalvezetés. Nagyrészt ezek a törésvonalak alkotják az állatföldrajzi faunakistájak határait is, három fontosabb kiindulási centrumból hálózatosán szétfutva (Zirc, Veszprém, Városlőd). A Bakony határai: keleten a Móri-árok, délkeleten a Mezőföld, észak-északnyugaton a Kisalföld, nyugaton a Zala völgye, délen a Balaton északi partja. További részletekre az állatföldrajzi tájbeosztás ismertetése során térek ki. ÁLLATFÖLDRAJZI TÁJBEOSZTÁS Az állatföldrajzi tájbeosztást Papp Jend 1968-ban 73 úgynevezett színezd állatfaj bakonyi elterjedése alapján végezte, figyelembe véve a geográfiai tagoltságot. A nappali lepkék (Rhopalocera — korábban alrend — ma Papilionoidea családsorozat) közül 6 fajt sorolt fel, melyek bakonyi elterjedéséből eredőén a felosztásnál bizonyító erejű elemekként szerepeltek. Ezek közül az Apaiura metis FRR.-t (magyar színjátszólepke) már korábban törölni kellett a Bakony Rhopalocera-fauná]ábó\ is, mint rosszul határozott egyedet. A fennmaradó 5 faj az Euphydryas aurinia ROTT, (mocsári tarkalepke), a Pieris ergane HBN.-GEY. (sziklai fehérlepke), a Lycaena alciphron ROTT, (ibolyás tűzlepke) és a Maeulinea nausithous ROTT, (zanótboglárka). Ez utóbbi faj — nyomdai hiba folytán — az említett tanulmányban teleius néven került közlésre. A színezőelemek viszonylag nagy száma sem okozott jelentősebb átfedéseket. Más kérdés — de ez mit sem von le Papp munkájának értékéből —, hogy a hatvanas évek kutatottsági szintje alapján a válogatás nem lehetett megalapozottabb. A nappali lepkék számaránya alacsony, s kiválasztásuk nem minden esetben a legszerencsésebb (pl. Lycaena alciphron). A kimutathatóan eltérő klímahatások, a flóratartományok komponenseinek jelenléte, szóródása, s az említett 73 színezd állatfaj elterjedése a természetföldrajzi egységen belül a következő állatföldrajzi felosztást eredményezte (1. térkép):
