Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

egymáshoz. 1989-ben a törzsalak nősténye is előkerült az Északi-Bakonyból (Hárskút: Kőszoros-völgy). Az ilia sokkal változékonyabb az /m-nél, több — de általában igen ritka — eltérése közül csak az ab. eos egyetlen tipikus példánya került eld a kutatott területekről (Hárskút, Kő-szoros-völgy). Rögzített bakonyi lelőhelye: 34 (11 .térkép) 1 a, b, c 11 b 33 58 69 91 2b 12 39 60 74 a, b 92 3b 14 42 c 61 80 96 4b 22 a, c 43 64 85 99 5 a, b 24 a, b 57 a, b, c 67 86 10b 32 57 D 68 89 2. nem: Neptis FABRICIUS, 1807 Fehérsávos lepkék 42. Neptis aceris (LEPECHIN, 1768) Kis fehérsávos lepke (46. kép) (syn.: sappho PALL., aceris F, hylas L., aceris ESP.) Szibériai nemorális — lomberdei mezofil — faunakomponens. A Bakony területéről igen kevés helyről ismert, azok egyikén sem repül nagyobb példányszámban. Kétnemzedéküfaj, amelynek elsd példányai már május elsd hetében megjelennek. Rajzásidejét az időjárás erdsen befolyásolja, gyakran következnek be 10-12 napos csúszások. Második nemzedéke július közepétől repül, s ez az állomány még augusztus második felében is láthatd. Gyenge szárnystruktúrájú, lassú, vitorlázdröptű faj, hosszabb utak megtételére nem képes. Ez terjedésének lehetőségeit beszűkíti, ami anatómiailag és etológiailag is gátolt. A Kárpát-medencétől északra már nem él, s az atlantikus klímahatás miatt Nyugat-Európából is hiányzik. Utolsó bakonyi példánya 1973 júliusában került elő a herendi Németi-völgyböl, azóta egyetlen eddig ismert lelőhelyén sem találtam. Újabb adatok más kutatók tevékenysége nyomán sem váltak ismertté. Legnagyobb népessége a balatonarácsi Koloska-völgy felső szakaszán tenyészett a '60-as évek közepéig. 1968 után onnan is eltűnt. Nagyon valószínűnek látszik — a tapasztaltak alapján nincs más következtetés —, hogy minden vonatkozásban rendkívül érzékeny faj. A motorizáció, a vegyszeres agrokultúra és az egysíkú erdőgazdálkodás egyaránt veszélybe sodorta. Érdekes etológiai megfigyelés, hogy nagyobb példányszámú népességei akácosok, vagy ezek társulásai közelében alakultak ki. Kötődése az akáchoz egyenlőre nem megmagyarázott. Védett faj. Bakonyi státusza: 2. Az aceris tudományos nevének használata körül hosszú ideje prioritási viták folynak, s mivel az alkalmazott nomenklatúra magyarázatával a szerző tartozik, erre röviden, de sort kell kerítenem. Legkönnyebben a hosszú iddn át használt hylas fajnév sorsa tisztázható, mert az délkelet-ázsiai faj, leválasztása, törlése a hazai faunából egyértelmű. Zavarokat az aceris fajnév háromszori bevezetése okozott. Az újabb irodalmi utalások csak Esper és Fabricius aceris-ét említik, amelyeknek valóban el kellene esniük Pallas sapphoja javára. A délkelet-eurépai sappho, mint „hylas" alfaj, így priorált fajnévvé léphetne eld. Csakhogy Lepechin 1768-ban írta le az aceris-t, így az előbb említett két szerző aceris-Q preokkupált szinonim, s minthogy Lepechin aceris-e a legkorábbi, nevezéktani szabályzatba nem ütköző elnevezés, használata kifogás alá nem eshet csupán azért, mert ezt