Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Morfológiailag állandó, rajzolatvariálása csak a csúcsfoltra és a fonák elmosódott sávjaira szorítkozik. Említésre érdemes eltérései a Bakonybél nem ismertek. Svédországban repül a nevezéktani törzsalak, amelytől a bakonyi sinapis nem tér el lényegesen. 20. Leptidea morsei (FENTON, 1881) Nagy mustárlepke Igen ritka euroszibériai faj, amely a '70-es években is csak két-három ízben tűnt fel az általam kutatott területeken. Más Bakony-kutatóktól is egyre kevesebb információt kaptam, 1980 után pedig 1994 júniusáig nem volt adata. 1967-68-ban a Herendtdl keletre fekvő" Som-hegyen még rendszeresen előfordult. Eltűnésére tulajdonképpen nincs magyarázat, legfeljebb az, hogy kis populációit — gyenge röpképességű faj lévén — erdsebben sújtották a nappali lepkéket érd környezeti ártalmak, s az ivarok találkozási valdszínűsége így könnyen csökkenhetett a kritikus pont alá. A kétgenerációs faj korábban is igen kevés helyen fordult eld— Bakonybél, Alsdperepuszta, Nyirád környéke és Lesenceistvánd —, mostanra azonban majdhogynem kipusztultnak kell tekintenünk. 1994 júniusában W. Baltruweit hamburgi lepkész az Esztergáli-völgy (Hárskút) déli részén egy friss nőstény példányt fogott. Ez a rendkívül jelentős adat azt a nézetet igazolja, hogy a felhagyott egykori katonai gyakorlóterek jórészt ismeretlen faunája még szolgálhat biztató eredményekkel. A bizonyítottan tenyészd állomány és élőhelye fokozott védelmet érdemelne. Védett faj. Bakonyi státusza: 0 (1). A Magyarországon repülő morsei eltér a nevezéktani törzsalaktól, s a Zágráb környékéről leírt ssp. major GRUND-dal azonos. Rögzített bakonyi lelőhelye: 12 (4. térkép) 1 b 5 a, d 42 a 54 74 b 86 2 b 24 b 43 58 85 97 a III. család: SATYRIDAE Szemeslepkék 1. nem: Melanargia MEIGEN, 1828 Sakktáblalepkék 21. Melanargia galathea (LINNAEUS, 1758) Sakktáblalepke (syn. leucomelanos GEOFFR., bitorensis GUILL., melanargia MEIG.) Pontusi szubmediterrán, semisilvicol faj, előfordul a tárgyalt faunaterület minden pontján. Július elején a legközönségesebb szemeslepke fajok egyike a délies kitettségű, magasfüves sztyepprétekén. Az Eszaki-Bakonyban valamivel szórványosabban mutatkozik, a többi résztájon mindenütt magasabb az egyedszáma. Egyetlen nemzedéke a déli területeken már június elsd hetében megjelenik (Balaton-felvidék), s rajzása augusztus végéig tart. Nőstényei 8-10 nappal később jelentkeznek és hosszú ideig aktívak. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. A törzsalakkal azonos középhegységi populáció mellett két hazai alfaját említi a szakirodalom (GOZMÁNY, 1968). Ezek egyike, az ssp. scolis a Bakonyban gyűjtött példányok katalógusában is szerepel (PODLUSSÁNY-TÓTH, 1981). Véleményem szerint ez a sárgás alapszínű megjelenési forma fenokopikus jellegű, gyakori varietas, a fehér alapszínűek felé számtalan köztes alakkal jelentkezik, s beleillik — szubspecifikus elkülönítés nélkül — a faj változékonysági skálájába. Mint önálló alfajt nem tekintem bakonyi előfordulásúnak. SÓ